Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése

Említettük fentebb, hogy a Notitiáról a Prodromusban adott tudósításban az új Magyarország leírása és ezen belül a megyeleírások kerültek előtérbe. Az 1720-as években Bél műhelye gyors ütemben folytatta az adatgyűjtést, hiszen 1724-29 között már dolgoztak a Notitia utolsó, VI. kötetébe szánt tiszántúli és Tiszán inneni vármegyék leírásán, sőt a kéziratok egy része - köztük Békés vármegyéé - (legalábbis az első változatban) elkészült.

37 Bél és munkatársai igyekeztek minél több vármegyébe eljutni, de helyi szerzőktől is bőven érkeztek írások, adatok. Ez az empirikus kutatás, a helyszíni tapasztalatgyűjtés, az egyes vármegyék bejárása, illetve különböző csatornákon keresztül a friss információk összegyűjtése adja munkájuk rendkívüli értékét. Bél összefogta a munkálatokat, szervezett, útmutatást adott, emellett maga is dolgozott a megyeleírásokon. A munkatársai által készített fogalmazványokat rendkívüli történeti forrásismeret birtokában kiegészítette, stílusukat javítva, egységesítve, a cenzúra megjegyzéseit is szem előtt tartva átírta.

38 A régi Magyarország leírása elmaradt ugyan, de a megyeleírásokban nemcsak a korabeli állapotok sokoldalú ismertetését adta, hanem ide építette be a történeti részeket is. A vármegyékben lévő jelentősebb városok, várak történetének bemutatásához és még jó néhány egyéb kérdés tisztázásához történeti források sokaságának ismeretére volt szükség. Összegyűjtésüket régóta folytatta és a megyeleírások készítésével párhuzamosan megkezdte a magyar törtérielem elbeszélő forrásainak sajtó alá rendezését.

39 A vármegyék leírásaiban is bőven közöl forrásokat, terjedelmesen idézi a föllelt dokumentumokat (krónikákat, emlékiratokat, okleveleket stb.) a megfelelő helyeken. Eljárása jól megfigyelhető Békés vármegye leírásánál. A gyulai vár 1566. évi török ostromának előadásában Bél (és munkatársa) hat különböző, a XVT-XVTI. században megjelent történeti munkából merít és idéz rövidebb-hosszabb részleteket, amelyek Bizarus, Schesaeus, Ens, Zsámboky, Istvánffy és Bethlen tollából származnak. A leghosszabb részletet azonban Bethlen Farkas Erdély történetéből illeszti ide Bél. Nem véletlenül, mivel ennek a munkának csak egy kevéssé hozzáférhető, töredékes kiadása volt,

40 ráadásul Bethlen Szamosközy István értékes kéziratai alapján dolgozott, amelyeknek Bél nem tudott a nyomára bukkanni. Gyuláról és Békés vármegyéről 1566-tól 1695-ig jóformán csak a háborús események kapcsán közöltek híreket. A legpontosabb értesüléseket a német újságokból lehetett megszerezni.

41 A könyvkiadók is azt használták ki, hogy az egyes török elleni háborúk idején megnőtt az érdeklődés Magyarország iránt. Az országot ismertető külföldi összefoglalások felidézték Gyula 1566. évi ostromát, ezenkívül a tizenöt éves háború (1593-1606) eseményei között említést tettek a megye területén emelt szarvasi és békési török palánkvárakról is. Gyulának és Szarvasnak a látképeit ismételten közölték. E csekély forrásértékű művek közül, amelyek tehát leginkább csak krónikás adatokat tartalmaztak, talán a Martin Zeilerét érdemes kiemelnünk amiatt, hogy a gyulai vár 1566. évi ostromát és Kerecsényi László várkapitány sorsát Bél Mátyás előtt már szintén több 146