Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A gyulai vár 1566. évi ostromának időrendje

művében egy július 20-i roham is szerepel.

33 A két roham időpontja elfogadható, legfeljebb azt fűzhetjük hozzá, hogy július 23-ig esetleg még több rohamra is sor kerülhetett. A rohamok előkészítéseként a törökök bizonnyal megoldották a víz elvezetését is a várárkokból és az árkokat feltöltötték. A sík vidéki vár esetében pedig egyedül a víz nyújthatott természetes védelmet. Ha ez már nem tartotta távol az ostromlókat, akkor a tüzérségi fölény és általában a lőfegyverek nagyobb száma segíthetett volna. A források azonban egyértelműen azt tanúsítják, hogy e tekintetben éppen a törökök voltak fölényben. Ennek köszönhetően egészen közel állíthatták fel ostromágyúikat, a puskával felszerelt janicsárok is közvetlen közelből lőhettek a falakon mutatkozó védőket. Mindezen hátrányok még fokozottabban érvényesültek a huszárvár elvesztése után, amikor a védők sokkal szűkebb térre szorultak vissza, s a török már magából a huszárvárból is támadhatott. Abból a tényből, hogy a huszárvárat csak tizenhárom napig sikerült tartani az ostromlókkal szemben, még egy további következtetést vonhatunk le. A Kerecsényi várkapitánysága alatt nagy lendülettel folytatott erődítési munkálatok végére a huszárvár átalakítása maradt, s ennek ideális megoldására már nem volt mód. A huszárvár területét nem tudták eléggé kiterjeszteni és különösen a bástyáit kellő méretűre megépíteni, mert ennek útját állta a FehérKörös és a várárkok vize. A sziget, amelyen a XV század első évtizedeiben a vár felépült, az olaszbástyás palánkvárrá kiépített végvár számára kicsinek bizonyult. (Lásd Paolo Mirandola olasz építész alaprajzát 1562-ből!) A huszárvár elfoglalása után, július 24-én vette kezdetét az ostrom harmadik szakasza, amelyben a külső vár bevételéért folyt a küzdelem. A védők helyzete mind súlyosabbá vált e szakaszban.

34 A török felállította ágyúit a huszárvárban, onnan erősen és szünet nélkül lőtték a három bástyát és a belső vár tornyát, amely utóbit félig ellőtték, a bástyákat pedig úgy szétrombolták, hogy azokon tovább nem lehetett védekezni. Ezután a negyedik bástyával is hasonlóan végeztek. A huszárvár és a külső vár közötti vizesárokból is elvezették a vizet, az árkot feltöltötték. A külső vár kapujával szemben egy nagy halmot emeltek, egymagasságút a várfallal. A halom tetején fából ostromtornyot állítottak fel. Ezután augusztus 3-án virradatkor rohamot indítottak, amely délig tartott. A mieink bátran védekeztek, nagyszámú török esett el, sőt a temesvári pasa is súlyos sebet kapott, legalábbis ezt állítja a vár ostromát összefoglaló, már idézett német újság.

35 Mivel Karácsonyi és Scherer e német tudósítás és Istvánffy krónikája

36 alapján csupán két rohamról (júl. 17-én és aug. 3-án) tudtak, a német újságban említett augusztus 3-i rohamot összekapcsolták Istvánffy egy következő leírásával, amely szerint a török nagy rést nyitott a várfalon, s a janicsárok itt indított támadását csak kemény küzdelemben tudták a védők elhárítani, akik közül Istvánffy többet is felsorol. Az összekapcsolás azonban teljesen megalapozatlan, mert Istvánffynál egyáltalán nem szerepel dátum és nincs is semmi utalás, amely segítene meghatározni az időpontot.

37 Ezenkívül tudjuk, hogy valójában nem 130