Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A gyulai vár 1566. évi ostromának időrendje

két rohamra került sor az ostrom folyamán. Karácsonyi és Scherer szerint az augusztus 3-i roham után a török folytatta a vár rombolását, és újabb rohamra tett előkészületet. Kerecsényi erre levelet juttatott ki a várból, és megkezdődtek a tárgyalások a vár feladásáról.

38 Leírásukat az ostrom eseményeit összefoglaló német újságra alapozták, amellyel az előbb kifejtett módon egyeztették Istvánffy krónikáját. Egy, a király táborából augusztus 27-én és 30-án kelt híreket közlő német újságra hivatkozva Karácsonyi még azt írja, hogy a roham visszaverése után újabb túlzott hírek terjedtek el: a törökök elvonulnak Gyula alól, a temesvári pasa elesett, egy perzsiai bég pedig az egyik lábát vesztette el. Ezek a hírek azonban nem augusztus 3-a körüli, hanem az augusztus 20-a körüli események kapcsán keltek szárnyra, amint az alább ismertetett német újságokból kiderül. Karácsonyi nyomán Marosi már határozottan azt állítja, hogy augusztus 3-án ért véget az ostrom harmadik szakasza, a harc a külső várért.

39 így szerinte augusztus 4-től szeptember 2-ig tartott a negyedik szakasz, a tárgyalások a vár feladásáról. Ez azonban nem állja meg a helyét, a majdnem egy hónapig tartó tárgyalás eleve elképzelhetetlen. Az augusztus 3-i roham alkalmával vagy utána érkezhetett vissza a várba Gaál András Miksa császár kitartásra buzdító levelével. A császár meghagyta Schwendinek, hogy egy török vagy egy erdélyi hely ostromával, vagy valamilyen más módon igyekezzék az ellenséget az ostrom abbahagyására bírni, sőt a napokban ő is megindul hadával a török ellen.

40 A várvédők tehát még reménykedhettek, és valóban küzdöttek tovább teljes erővel. Igaz, az augusztus 3-át követő napokról kevés és részben egymásnak ellentmondó híradást ismerünk. Egy német újság augusztus 21-érői származó híreket közölt, amelyek szerint a török két rohama vallott kudarcot.

41 Az augusztus 21-én a császári táborból érkező hír, tíz napot visszaszámolva augusztus 11 -e körüli eseményekre vonatkozhatott. A velencei követ viszont a császárt idézi augusztus 20-i levelében: a gyulaiak is derekasan állják az ostromot, eddig 2000 törököt pusztítottak el. A török pedig mindeddig nem indított rohamot, noha nagyszámú fegyverese több helyütt is a védősáncokig nyomult előre. (Ez az augusztus 10. körüli helyzetre utal.) Sőt még augusztus 30-i levelében is a császár hasonló kijelentését említi: Gyulát a török mindeddig nem merészelte megrohamozni, annyira tart a várkapitánytól, akit még a török is úgy tisztel, mint Magyarország egyik legderekabb katonáját.

42 Ez az optimizmus azonban már teljesen alaptalan volt. Míg Frölich kassai lelkész tévesen azt írta augusztus 20-án (tehát az augusztus 15-e körüli helyzetről), hogy a török odahagyta Gyulát, miután nem kényszeríthetett ki döntő fordulatot,

43 a velencei követ titkára viszont augusztus 26-án (kb. augusztus 16-i hírek birtokában) nagyon józan véleményt fogalmazott meg: „.. .igen derék dolog, hogy az ottani várkapitány vitézül védekezik, jóllehet a vár túl messze esik ahhoz, hogy megsegíttetésében reménykedhetnék; éppen ezért nagyon is félős, hogy huzamosabban nem képes ellenállni az ellenségnek".

44 Ezután azonban már a hírek sora szól az augusztus 20-a körüli esemé131