Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Simayak közt törvényes osztályt eszközölni akarván, Simay Gáspár az osztálynak ellen állott, s így az nem sikerült; - a barátságos egyesség különben a nevezettek közt a következő évben csakugyan létrejött. Egy másik - 1535-ben kelt okmány szerint, Zápolya János király Békés megyei Szent-Miklóst étekfogó mesterének, vidi Bereczffy Mihálynak adományozá, - s midőn ez a birtokba törvényesen bevezettetett, Ábrahámffy István fegyveresen állott ellen a beiktatásnak; minélfogva Mihály mester jónak látta Ferdinánd király kegyéhez is folyamodni, s Szent-Miklós birtokában csakugyan megerősíté őt ez is. Egy 1540-ben kelt oklevélben pedig János király meghagyja Bihar, Zaránd, Csanád, Arad, Csongrád, Békés, Külső- és Közép-Szolnok megyék rendéinek, hogy adj anak bizonyságot arról, hogy Káka nevű Békés megyei birtok mi jogon illeti Toldi Miklóst. A gyulai várat Perényi után Czibak Imre, Zápolyának jeles hadvezére és híve bírta, a váradi püspökség javaival s Világos és Hunyad várával együtt; ennek idejében egy alkalommal Zápolya is töltött erre átutazva egy éjet Gyulán, de Czibakkal akkor feszült viszonyban állván, nem hozzá, hanem a plébániára szállt. Czibak Imrét 1534. év nyarán Gritti Alajos orozva meggyilkoltatván, utána a gyulai vár és vidéke Patóchy Ferenc kezére került, ki egyszersmind a megye főispánja is volt. Eperjesi Pathóczy Ferenc egy ingatag jellemű, saját érdekeit vadászó, erőszakoskodó, s meggyőződését, elveit haszonért könnyen feláldozni kész főúr volt, ki hol egyik, hol a másik párthoz szegődött a körülmények szerint, s kormányzása ideje alatt, a megye mindinkább alább süllyedt. Különben ez időtájt a közviszonyok már nagy változáson mentek át. A 10 évet meghaladott makacs ellenségeskedés s a roppant pénzt és emberáldozatot felemésztő örökös háború végre mindkét pártot kifárasztá, - s hajlandónak mutatkozott mind a kettő a kibékülésre; s így jött létre 1538. február 24-én a nagyváradi béke, mely szerint Ferdinánd és János egymást királynak kölcsönösen elismerték, s egymással véd- és dacszövetségre léptek, azon feltétellel, hogy János halála után az egész ország Ferdinándra és utódaira szálljon. E békeszerződvényben lett kimondva először Erdélynek Magyarországtól való elszakadása, s az úgynevezett „magyarhoni részek" - partium ú. m. Kraszna, Középszolnok, Kővár vidéke és Zaránd megyéknek Erdéllyel való egyesítése. A váradi béke azonban csak rövid békét adott a honnak, mert állandó ez már csak azért sem lehetett, mert egyik fél sem tartotta azt kötelezőnek, mivel sem rendszeresen aláírva, sem a törtöktőli félelem miatt kihirdetve nem lett. János király a következő évben megnősült, s csakhamar azután betegeskedni kezdett, úgyannyira, hogy fia születésének híre már halálos ágyon találta őt, s nagy tervei és szép reményei küszöbén meghalt egészen váratlanul, 1540. július 22-én Szász-Sebesen. Halála után - végrendeletéhez képest - az ország rendéi, fiát a csecsemő János Zsigmondot kikiálták Magyarország királyának és megkoronázták, az özvegy királyné - Izabella - mellé pedig kormányzó tanácsot választanak, s a történtekről a szultánt is értesítek, ki mindenben megnyugodott. Azonban Ferdinánd a váradi szerződés értelmében jogait követelvén, annak