Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

érvényesítésére újra fegyvert fogott, minek az lőn az eredménye, hogy a szultán roppant sereggel az országba tört, Budát elfoglalta, s nehogy az gyönge asszonyi kezekben veszélyeztetve legyen, a maga számára megtartá és basasággá téve, Izabellát pedig Erdélybe utasítá, ígérvén, hogy mihelyt fia a férfikort eléri, minden hódítványt visszabocsát kezére s őt királlyá teszi; - Buda ormain a keresztet tehát a félhold jele váltotta fel, s itt kezdődik sajátlag az egységes magyar birodalom széttagolása. János király halála után a Zápolya ház ügyének Martinuzzi György lőn lelke, éltető szelleme. Merész, vállalkozó szellem, de azért nem kevésbbé óvatos, és nem ritkán ravaszul számítni is tudó rendkívüli férfi, ki egyszerű szerzetesből bíbornokés az ország kormányzóságig emelkedett lángesze által. Mint kitűnő politikus és ügyes diplomata, ki a körülményekkel csakhamar számolni is tudott, Buda elfoglalása után minden működését oda irányzá, hogy Erdélyt és a Részeket Ausztria véduralma alá juttassa inkább, mintsem a török barbár uralmának kitegye, s célját oly ügyes tapintattal tudta kivinni, hogy látszólag mindkét félnek szolgált, sajátlag pedig mindkét félt eszközül használta saját céljaira. Békés megye ez időben több más birtokkal együtt a Martinuzzi kézen volt. A gyulai vár parancsnoka még ekkor is Patóchy Ferenc főispán volt, kinek ingadozó jellemében azonban Martinuzzi éppen már nem bízott s erőszakoskodásai ellen végre is kénytelen volt ellene népfelkelést támasztani, s őt elfogva Váradon elzáratá. Ez időre esik Gyula város és a megye történetének egyik igen nevezetes mozzanata, az 1543. évben, február 11-én Gyulán tartott országgyűlés, mely az ország zilált belügyeinek rendezésével s az erőszakoskodó hatalmasok törvénytelenségeinek szigorú rendszabályok által való meggátlásával foglalkozott. Martinuzzi az országnak Ferdinánd kezére leendő átadásával már előbb nyilván fellépett, s 1550-ben az e tájakon eső várakat, köztük Békést is tényleg átadá Ferdinándnak. Két év múlva 1552-ben a veszprémi püspök közbenjárására Patóchy a gyulai várat is Ferdinánd kezére juttatá; kinek pártja ettől kezdve mindinkább erősbült a vidéken. Nem tudható, hogy mindjárt eleintén kire bizta Ferdinánd a gyulai vár parancsnokságát, de utóbb 1556-ban a Békés megyei születésű Mágochy Gáspárban csakugyan megtalálta derék és hű emberét. Ez időben már, - úgy látszik -, hogy a megyének sem rendes tisztikara nem volt, sem gyűlései nem tartattak, ámbár a megye gyűlései azelőtt, e század elején különben is Kamuton tartattak, amint ez számos meglevő okmányokból kitűnik, s Gyula csakis e korban lőn a megye fő- és székhelyévé, amidőn aztán a gyulai vár parancsnokai lettek mindenben a teljhatalmú intézők. A Ferdinánd hűségében tántoríthatlan Mágochy helyzete a Zápolya pártiakkal szemben eléggé nehéz volt Gyulán, s mindig résen kellett állnia, hogy általok ki ne játszassék. így Mágochynak 1556. június 20-án kelt, s máig is fennmaradt leveléből, melyben Nádasdy Tamás nádort értesíté általában a dolgok itteni állásáról, tudomást nyerünk arról is, hogy a törökökkel cimboráló Zápolya-pártiakkal valóságos harcot kellett vívnia, különösen gerlai Ábrahámffy Imre ellen, aki a csabai és megyeri