Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

1861. szeptember 3-kán Békés-Gyulán értekezletet hitt egybe, melyen ő mint elnök meggyőző, hatásos vonásokkal ecsetelte a takarékpénztárak hasznát s előnyeit, egyúttal egy takarékpénztári szabálytervezetet is olvastatott fel, mely elfogadtatván, megerősítés végett a M. Kir. Helytartótanácshoz felterjesztetni határoztatott. A felterjesztett alapszabályok 1862. év június hó 6-ról 31,704 szám alatt kelt M. K. Helytartótanács intézmény által helybenhagyatván, 1862. november 5-kén Gyulán ismét gyűlést tartott, melyen a megerősített alapszabályok felolvastatván, intézkedés tétetett az 1000 db száz forintos részvény aláírása s az előlegesen kiszabott 50 ezer forint alaptőkének beszerzése iránt. A kedvező siker, mely az ily közhasznú vállalatoknál el nem maradhat, lehetővé tette, hogy már 1863, január 11-kén a létesítendő takarékpénztár iránt tett indítványa testté lett - a részvények aláírattak s a részvényesek, az alakuló gyűlésen, a fent jelzett napon megjelentek. A nemes báró e gyűlésen, mint ideiglenes elnök, hálás szívvel köszönetet mondott a közönségnek az intézet létesítése körül tanúsított buzgó részvételért, mellyel az eszmét felkarolta, különösen kiemelvén Bodoky Károly úr ez iránybani érdemeit; örömmel értesítette a részvényeseket, hogy a szükségelt 50 ezer frt tőke be lévén fizetve, az intézet megkezdheti működését - a Békés megyei Takarékpénztári Egyletet megalakultnak s a közgyűlést megnyitottnak jelentette. A közgyűlés erre b. Wenckheim László úrnak, mint a társulat szellemi szerzőjének, a társulat létrejötte körül kifejtett hazafias buzgóságát, s páratlan érdemeit méltányolni óhajtván, neki jegyzőkönyvileg hálás köszönetet szavazott s őt egyhangúlag a „Békés megyei Takarékpénztár" elnökéül választotta, mely elnöki tisztet ő egész 1878-ik évig viselt. Hogy a takarékosság valóban mily mérvben fejlődött és mily virágzásnak indult alatta az egylet, leginkább kitűnik abból, miszerint mindamellett, hogy a gazda- és iparos-közönségnek olcsó pénzzel szolgált, s a betett tőkék után rendes kamatokat biztosított, mégis a befizetett 50 ezer forint tőke ma már 100 ezer forintra emelkedett; az intézeteknek tartaléktőkéje 32,000 frt és nyugdíjtőkéje 12,505 frt, 62 krajcár, az 50 frtos betett részvénydíj után pedig az 1879-dik évre 25 frt osztalékot nyújt, és végre az intézet az 1879-ik évben 1.266,819 frt 65 kr. betéti tőkét forgatott. Nem mulaszthatom el itt a nemes báró jellemzésére felemlíteni, hogy ő minden közgyűlésen a kamatláb emelésének ellene szavazott, mert ő a hazafias, nemes irányú takarékpénztári egyletet, a közjó s a nemzetgazdaság s ipar felvirágoztatását célzó intézetül kívánta tekinteni - oly intézetül, melyben legkisebb része legyen az önérdeknek, a nyerészkedésnek. Az 1879-ki közgyűlés, beismerve a nemes báró halhatatlan érdemeit, egyhangúlag elhatározta hogy áldásos intézet létrehozójának emlékét megörökítendi. A nemes báró, midőn ez határozatba ment, még élt - és íme ma már csak képének mása, és szelleme van közöttünk. Itt is bebizonyult, mit Arany János mondott: „Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze." Az áldott, nemes lélek utolsó éveiben mély szomorúságnak és nagy szenvedésnek volt kitéve, a családját ért pótolhatatlan veszteségek miatt, de a vallásos lelkületű