Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

erődjeiből folyvást nyugtalanítá, s míg végre Mágochy, a mondott év és hóban véletlenül rajtok ütött, őket szétugratá, a csabai várkastélyt ostrommal bevette, mely alkalommal a vár ura is életét veszté, s mindkét erődöt földig romboltatá, hogy többé az ellenpárt fészkéül ne szolgálhassanak. Ez időben terjedett el vidékünkön a protestantismus, melynek több főurakkal együtt Mágochy is egyik buzgó pártfogója és előmozdítója volt, s valószínűleg ez okból történt később a gyulai várparancsnokságról való lemondása, minthogy némely gyulai lakosok jónak látták Mágochy tudtával s talán beleegyezésével is a cath. egyházról maradt templomi kincseket Kassára vinni, s ott eladni, annak árát a vár erősítésére s védelmi szerek beszerzésére fordítani, amit aztán Forgács Ferenc váradi püspök Ferdinánd királynak bepanaszolt; a király ez ügyben vizsgálatot rendelt, s annak megejtésével a pozsonyi káptalant bízta meg; hihetőleg tehát ezen körülmény vonta maga után Mágochy lemondását. Utána egymást követték a várkapitányságban 1559-ben Bornemissza Benedek és 1560-ban Törteli Kun Balázs, akit még ugyanazon évben Kányaföldi Kerechényi László, Békés és Zaránd megyék főispánja, s az ország alsó részének kapitánya váltott fel tisztségében. Ferdinánd királynak ezen időszakból több adománylevelét bírjuk; - így 1553ban Megy gyes, Fövenyes, Jánosháza, Keszi, Galvács, Krakó, Kamroth birtokokat, és egy, Gyulán, a Szent Móricz utcában fekvő nemesi telket új adományképpen gyulai Gál István özvegyének Krisztinának, és György András, István és Bertalan fiainak ajándékozta, - 1557-ben Királyság és Donáth nevű, másképp a váradi apácák javadalmához tartozó birtokokat, bizonyos feltételek mellett Horváth Marinith Ferencnek adományozta, - 1559-ben pedig meghagyá Bornemisza Bendek gyulai várkapitánynak, hogy Keszi Lőrinc, Szolith Miklós és Mátyásnak adja vissza a gyulai várhoz foglalt, de Bács- és Torontál megyékben fekvő birtokaikat - úgy azonban, hogy azok lakosai a gyulai vár körüli munkákat tartoznak továbbra is teljesíteni. Azonban sokkal előbb már, igen nevezetes fordulat állt be az ország bellétében és politikai szereplésében. Martinuzzi kijátszván a török fönnhatóságot, rábírta Izabellát, hogy mondjon le az uralomról, fiával Kassára költözve, megfelelő kárpótlás mellett adja át királyságát Ferdinándnak. Erdély átvétele meg is történt, de annak kormányzása továbbra is Martinuzzi kezén hagyatott, azonban a császári hadak fővezére, Castaldó tábornok Martinuzzi politikáját kétszínűségnek és árulásnak vélvén, vagy talán mivel a bíbornoknak mesés nagyságú kincseire vágyott, katonáival Felvincen, éjnek idején ostrom alá vette, s az ősz főpapot 1551. december 17-én egyik zsoldosa által orozva meggyilkoltatá. Martinuzzi tragikus bukásával Erdély kormányzása Castaldó kezébe esett. Azonban Erdély rendéi nemzeti intézményeik s féltve őrzött jogaik függetlenségének leigázását sokáig nem tűrhetvén, Castaldót az országból csakhamar kiszoríták s 1556-ban október 22-én Izabellát és fiát fényes pompával újra visszahozzák Kolozsvárra, hol még ugyanazon évben november 25-én országgyűlés tartatván, ezen szerveztetett az önálló nemzeti erdélyi fejedelemség. János Zsigmond nagykorúságáig az özvegy királynőnek adatott a kormányhata-