Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Czeglédi Imre: Emlékezés Göndöcs Benedekre

és tökéletes reálgimnáziumot létrehozni. Ha reálgimnázium létrejönne, az a szülőknek és a nevelési szempontnak nagy előnyére válnék, mert őszintén kell szólnunk: vajon képes-e a szülő egy 10 éves gyermeknél, midőn elemi iskoláit elvégezte, meghatározni, vajon reáliskolába vagy gimnáziumba adja gyermekét." S hogy nem a gimnáziumot védi Göndöcs, hanem az ésszerűség jegyében szólalt fel, az a következő felszólalásból tűnik ki: „Középiskolában 38 ezer ifjú neveltetik. Azt állítom, hogy ezen 38 ezer ifjú közül egy-két ezernél többnek alig van szüksége a görög nyelvre. Csak azoknak van rá szükségük, akik nyelvészek, tanárok, lelkészek lesznek. Már most azt kérdem én Miniszter Úrtól, ezer növendékért meg kell nyomorítani 37 ezer ifjút? Ezen 37 ezer növendék sokkal célszerűbben használhatja fel az időt. A görög nyelv helyébe teszem az ábrázoló mértant, a mértani és szabadkézi rajzot és azonnal megvan a reálgimnázium." Trefort miniszter válaszában megvédte a görög nyelvet, mondván: „a görög nyelvnek és irodalomnak rendkívüli haszna, művelő és képző hatása van", a latin nyelv titkaiba nem képes behatolni, aki a görög nyelvet nem tudja. Trefort minisztert itt elhagyta a logikája, mert megfeledkezett arról, hogy a 7. osztálytól tanult görög nyelv aligha segítheti az első osztálytól a latin nyelv tanulását. És hogy mennyire előremutatott Göndöcs elképzelése, bizonyítja, hogy néhány évtized múlva a görög nyelv kötelezővé tételét eltörölték, pontosabban fakultatívvá tették, helyette „görögpótló" tárgyként bevezették az ábrázoló geometriát és hasonló tárgyakat. 1883-ban megalakult Gyulán az iparos tanonciskola. Az iskola vezetésére létrehozott bizottság élére Göndöcs Benedeket választották. Plébános és iparostanonciskola - különös együttes. Nem volt más, megfelelőbb ember? A kérdésre némi választ ad Göndöcsnek a községi hitelegyletekkel kapcsolatos parlamenti interpellációja: „Hogy hitelszükséglet létezik, azt mindenki tudja, ezért azt bővebben indokolni nincs szükség... a vagyonos osztály ugyan kaphat kölcsönt, tőkét, ha megszorul, hosszabb vagy rövidebb időre... de ellenben a földműves, az iparos és kereskedő rövid időre a vidéken nem tudja, kölcsönért hova forduljon, ha nincs fekvő vagyona, nem kaphat kölcsönt... Hitelszükségletének megfelelően gondoskodni kell arról, hogy a pénztőkét megkaphassa... Meggyőződésem az, hogyha minden vármegyében csak egy ilyen intézet célszerűen létesül, az már néhány év múlva a többi községekben is el fog terjedni. Méltóztassék elhinni, hogy ekkor meg fog szűnni maga az uzsora is. Mert a nép szegényei olcsón kapván pénzt, nem fognak folyamodni uzsoráshoz... Ily körülmények között Tisztelt Ház, nekem a szükséggel szemben a földművelők, iparosok és szegény vidéki kereskedők nevében van szerencsém kérni a Tisztelt Kormányt, hogy amit e tekintetben lehet tenni a nép javára, tegye meg, és kérem az igen tisztelt Miniszter Urat, hogy a községi hitelegyletek vagy hitelpénztárak és népbankok szervezése és felállítása ügyében..." intézkedjék. Amikor pedig az ipartörvény revíziójáról volt szó, így érvelt a revízió mellett: „Jelen voltam az iparosok minden kongresszusain, hallottam panaszaikat, - olvastam kérvényeiket és óhajtásaikat, közöttük élek az Alföldön, látom nyomasztó helyzetüket, őszintén be kell vallani, hogy az iparosok ezen két fő kívánságot hangoztatták leginkább: képesítést... és a köteles tanulást törvény által kimondatni.