Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Czeglédi Imre: Emlékezés Göndöcs Benedekre
Ezek után érthető, miért választották Göndöcs Benedeket az iparos tanonciskola élére. Ha már a szegények ügyéről beszélünk, idézzük még Göndöcs néhány felszólalásából. 1883. február l-jén az uzsoratörvény vitájábama következőket tartalmazza a jegyzőkönyv: „Most a miniszterelnök ellen fordul. (Ti. Göndöcs - C. I.). A miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy a népnek az év bizonyos szakában szüksége van kocsmahitelre, mert a parasztember nincs mindig azon helyzetben, hogy készpénzzel fizethessen. Gyakran egész hétre való hitelt vásárol, s ha megkapja napszámát, megfizet érte. E nyilatkozatot soha nem fogja aláírni - mondja a szóló (Göndöcs Benedek). Az ország vezérétől nem akarja hallani, hogy a napszámos munkabérére előre kocsamaadósságot csinálhasson. A napszámos legyen takarékos, megtakarított filléreit rakja össze, és ha családja szükségleteinek kielégítése után marad még egy kis borravalója is, akkor igyék." Néhány nap múlva, február 8-án a vadászati törvény vitájában szólalt fel: „Ha a kormány a 200 holdnyi birtokkal rendelkezőknek megadja azon jogot, hogy mulatságának, szenvedélyének áldozzon, akkor ezt nem lehet megtagadni a szegény embertől sem, akinek egy holdja van; nem lehet megtagadni azt, hogy lelője azt a nyulat, amely az ő gyümölcsfáit tönkretette, amely az ő kukoricaföldjein a babot pusztította." Tanulságos Göndöcs beszéde a vasárnapi munkaszünet vitája alkalmával is: „A munkásnak lehetetlenné tették, hogy legalább egyszer hetenként egész heti munkája porát és verejtékét lemoshassa. Ez erőszaktétel a munkáson, kinek erejét 6 napi munka után még a hetediken is kimerítik. Pedig a munkásnak megvan a természetes joga, hogy erejét kímélje, egészségét ápolja, de kinyomják, mint a citromot. A feudalista-kapitalista században a munkás nem ember többé, aki legalább vasárnaponként emberi méltósága tudatára jutna, hanem az állat alá van degradálva." Göndöcs a gazdasági ismeretek elterjesztését a gazdasági szervezetek jobb működésével, gazdasági szakirodalom kiadásával, illetve vándortanítók alkalmazásával képzelte el. Mindezek megvoltak Göndöcs korában, de színvonalukkal, munkásságukkal nem volt megelégedve. 1884-ben a januári költségvetési vitában mondja a következőket: „Gazdasági érdekek céljaira 1884 évben csak 30 ezer ft van, a múlt évben pedig 40 ezer ft volt felvéve. Nem vagyok képes magamnak megmagyarázni, miért szállíttatott le mindjárt 10 ezer ft-tal, holott a célok eléréséhez ezen összeg nélkülözhetetlen, amennyire a célok érdekében a kormány csak néhány év óta kezdett hozzá fogni... különösen célszerűen használható fel ezen összeg, ha a földműves néppel (a gazdasági egyletek által) községenként rendezett kiállításokban az újabb és javított gazdasági eszközöket megismerjük, továbbá, ha községenként eke- és szántásversenyt rendezünk, mely által a népet jobb földművelésre szoktatjuk és magának a földnek termőképességét is emeljük." Göndöcs elképzelése egy olyan Magyarország megvalósítása volt, ahol a kisember is boldogul, s ebben nem kis szerepet szánt a kertészetnek. „Szomorúan kell azt a mai idő szerint tapasztalni, hogy Olaszhonból, Stiriából és Tirolból hozzák ide a gyümölcsöt és azért Magyarországból igen sok pénzt kivisznek. Ez az ok, amiért
