Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
Becskereki, Palatinszki, Sobri, Rózsa Sándor nem egyszer ellátogattak Kígyósra, ha már végső szükségben voltak, - a gróf aztán ilyenkor is a szokott módon írt a tiszttartónak, s kiutalványozta amit a rablók kívántak, csakhogy a nagyobb kár és bajtól megszabaduljon, mert pusztán lakva, nem tehette ki magát a betyárok bosszújának, de ezek sem bántottak soha semmit, tudva, hogy végső szükségükben a gróf - habár kénytelenül is - mindig segít rajtok. Tisztán, de nagyon egyszerűen öltözködött; s megszokott viselt ruháitól nem egykönnyen vált meg; úgy, hogy midőn második neje egyízben már restelte, hogy a gróf oly ócska, kopott köpenyt használ, s egy nagyon szép és drága új köpennyel lepte meg, a gróf szépen megköszönte, s aztán - a drága újdonatúj felsőt egyik gazdatisztjének ajándékozta, mert az új ruhát egyáltalán nem szerette. Mindennap éjfélig olvasott, szép könyvtára volt, hírlapokra és könyvekre sokat költött, s mindig szívesen pártolta az irodalmat; általában magas műveltséggel, nagy olvasottsággal bírt, a magyaron kívül folyékonyan beszélt németül, franciául, s egész classikus volt a latin nyelvben. Vitatkozni is nagyon szeretett, s megvolt benne az a ritka nemes vonás, hogy ha olykor tévesen állított és vitatott valamit, később jobban utána gondolva, belátta és beismerte tévedéseit, s maga állt pártjára annak, ami ellen előbb a leghevesebben vitatkozott. Mint hazafi: szabadelvű meggyőződését és igaz magyar érzelmeit tettekkel és fényesen tanúsítá. Az 1848/49-ki szabadságharcz idején együtt érzett, együtt lelkesült nemzetével, s a dicsőség és megpróbáltatások napjaiban egyfomán kivette a maga részét. 1849-ben a debreceni országgyűlésen is résztvett s ő is aláírta az április 14-ki függetlenségi nyilatkozatot. A Kígyóson átvonult székely honvédeket gazdagon megvendégelte, később a bujdosókat segélyezte, ő maga is csak nagy áldozattal menekülhetett az üldöztetéstől, s az értékvesztett magyar bankjegyekben kétszázhúszezer forintig károsult. • , Életének, tevékenységének legfőbb tere azonban a gazdálkodás volt, és e tekintetben uradalmai az egész Alföldön példányképül és irányadóul szolgálhattak. A művelt külföld viszonyainak tanulmányozása és tapasztalati ismeretei folytán a gazdálkodásról a leghelyesebb fogalommal bírt. Tudta, hogy hazánknak- mire van szüksége, hogy anyagi jólétének legfőbb forrása: a földművelés emelkedjék; belátta - már ezelőtt hét évtizeddel - aminek részben való foganatosítását az újabb kor csak nemrég kezdte meg, hogy mennyire szükséges az Alföldnek befásítása, s e végből - még 1810-ben - minden uradalmában, de különösen Kígyóson, az utak szélét fákkal ültettette be, egyenesen Amerikából hozatott ákácmagot, s több kis erdőt és ákácfasorokat alkotott, úgy, hogy az akácfának az Alföldön való meghonosítása egyenesen az ő érdeme. 1 Példáját nemcsak - mint legelőbb már említem - itt a közvetlen szomszédságban hanem messze vidéken áldásosán hatott. Az állattenyésztésre szintén nagy gondot fordított, a legnemesebb telivér arabs lovakból álló ménese, a legszebb gulyája, gazdag juhászata és sertészete volt: ő 1 Az akácfa első propagálója Békés megyében Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész volt. (Maday 1962.126.) A meghonosítás azonban aligha kétséges, hogy Wenckheim József Antal érdeme, hiszen Tessedik rövid életű kezdeményezéseinek később nem volt más folytatója. Göndöcs Benedek, mint a gróf kortársa, saját tapasztalatai alapján is tette ezt a megállapítást.
