Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)
Egyházi szertartásokon való részvétel
a földből élők céhe választhatta első szent királyunkat is patrónusának és így érthető, hogy miért a Szent István ábrázolás egyik legrégibb ikonográfiái hagyománya jelenik meg a zászlókon. 158 Arról már szóltunk, hogy Szent István király ünnepén tartotta a magyar társulat közgyűlését, utána közvacsora zárta a rendezvényt. Az ünnepet azonban a reggeli nagymisével kezdte a tagság, emlékezve a céhpatrónus hathatós közbenjárására e népért és kérve azt a jövőben is. Csak így tudjuk elképzelni, hogy e napot miért ülte meg különleges módon a magyar közösség. A német társulat zászlaján is szerepel Szent István képe, ugyanúgy, mint a magyarén. Ok azonban a közgyűléseiket - mint láttuk - nem ekkor tartották, misét sem mondattak ezen a napon. A magyar társulati szentmisék rendjében is idővel változások következtek be. 1935-ból van erre adatunk, amikor az augusztus 2-i választmányi ülésen a társulat elnöke változatást javasolt. „Ebben a kérdésben a határozat olyanképpen hozatott, hogy a Szent István királyi és a Szentháromság napi szentmise szolgáltatása nem egészen vonatkozik a társulatra, míg ellenben a Szent Vendel napi 3 papos mise legyen, a február 18-án az elhunyt földész tagokért bemutatott gyászmise pedig csak kis koporsóval, vagyis egy pappal szolgáltassék." 159 A harmincas évek közepén, a világválság takarékosságra intő időszakában a tagság már kevésbé érezte magáénak a Szent Istvánkor bemutatott misét, ami a szent királynak, mint céhpatrónusnak korábbi szerepe elhalványulását is mutatja, mert sokkal inkább érzik már a földészek az egész magyar nép ünnepének. A Szentháromság napi mise esetében pedig az egykori fogadalom emléke elhalványulását láthatjuk, míg az állattartó gazdák védőszentjének ekkor már ősinek számító tiszteletét megőrzik és meg is ünneplik a régi fényében. Az ünnepélyes requiem egyszerűsödése is inkább a lelki tartalom irányába teszi át a hangsúlyt. Sajnos, e töredékes adatok csak egyegy ponton mutatnak rá arra a tanulságos tényre, hogy a vallásos közösség mindig képes volt megújulni és más, célszerűbb módszerekkel szolgálni az eredeti célt. Azt sem szabad természetesen elfeledni, hogy a társadalmi környezet is változott közben az eltelt évtizedekben, így az egyesület eredeti céljának szolgálata is más eszközöket, más külsőségeket igényelt.
