Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Bevezetés

Bevezetés Scherer Ferenc és Veress Endre 1938-ban megjelent kötetei (Gyula város története; Gyula város oklevéltára) mindmáig a legjobb Békés megyei helytörténeti munkáknak számítanak. Nemcsak tartalmukban és alaposságukban, hanem kiállításukban is olyan színvonalat jelentenek, amelyet az azóta megjelent szép számú Békés megyei helységtörténeti monográfia és tanulmánykötet sem tudott felülmúlni. Az eltelt közel 60 év azonban sok olyan új kutatási eredményt hozott, melyek ha alapvetően nem is változtatják meg, de mindenképpen módosítják, finomítják ismereteinket Gyula és környéke középkori és török kori történetéről. Ezek az eredmények a források természetéből adódóan ma már elsősorban a régészet köréből származnak, hiszen ez az egyetlen olyan diszciplína, amelynek adatai még tömegesen szaporodhatnak. Noha más forrásfeltáró szakágak is jelentősen fejlődtek, a fenti ok miatt a leglátványosabbnak ez mégiscsak a régészet terén mondható. Ez persze nem jelenti azt, hogy 1938 óta a gyulai helytörténet terén ne történt volna semmi. Nem lehet itt feladatunk a részletes kutatástörténeti összefoglalás, úgy vélem elég, ha itt csak a Dankó Imre szerkesztette "A Gyulai Erkel Ferenc múzeum Kiadványai" című sorozatban megjelent színvonalas tanulmányokra utalunk. A régészeti eredmények közül is kiemelkedik a gyulai vár helyreállításával kapcsolatos feltárás (1956-1961), mely mindmáig a legtöbb adatot szolgáltatta a vár napjainkig fennmaradt részének építéstörténetéről.

1 A kiadó eredeti tervei szerint e kötet tanulmányait a gyulai várhoz kapcsolódó témakörökből állítottuk volna össze. Nem rajtunk múlott, hogy éppen a középkori várral kapcsolatos új régészeti és történeti feldolgozás nem készült el.

2 Pedig az Alföld egyetlen fennálló középkori vára egyben Békés megye legkiemelkedőbb műemléke is, és a korszerű feldolgozásra a. helyreállítási munkákkal egyidejűleg mindenképpen megérett az idő. Ezért most - eredeti szándékainkkal ellentétben, és csupán a jobb megértés kedvéért - Parádi Nándor 1966ban megjelent tanulmánya és Feld István rövid kutatási jelentése alapján vagyunk kénytelenek Összefoglalni a középkori várra vonatkozó ismereteinket: A vár első - közvetett - okleveles említése 1405-ből származik, amikor vámagyait nevezik meg. Minden korábbi említés

3 vagy nem Gyulára vonatkozik, vagy tévedés eredménye. Az építkezés első fázisa nem sokkal korábban, 1403 után kezdődhetett, hiszen ekkor került a gyulai uradalom Maróthi János birtokába. Valószínűleg tehát 14031405 között épült fel a ma is látható négyszögű vár, a falak síkjából kiugró toronnyal. A várfal átlagos vastagsága 200 cm, a délnyugati oldalon 300 cm. A falakat több mint 2 m mély kőalapra rakták, de ezt a kőalapozást is szürke agyagba vert cölöpökre építették, nyilván a mocsaras talaj miatt. A négyszintes torony egyidőben épült a várfalakkal és ezen keresztül vezetett a ma is meglévő felvonóhidas kapu. A kapuhoz ebben az időszakban a várfal külsd oldalába épített fafolyosón lehetett eljutni. A várfalak tetején pártázatos védőfolyosó futott körbe, mely az északi oldalon eredetileg alacsonyabb volt, csak később magasították fel a délnyugati oldallal azonos szintre. 1 Parádi 1966. E kötet előkészítése során egy nagyobb lélegzetű tanulmány megjelentetését terveztük a gyulai vár építéslörténetéről is. Sajnos, rajtunk kívülálló okok miatt ez az Összefoglalás nem készült el. 2 1992-ben a helyreállítási munkákkal kapcsolatban Feld István végzett kisebb régészeti kutatást, mely elsősorban építéstörténeti eredményeket hozott: Feld István: Újabb régészeti kutatás a gyulai várban. Műemlékvédelem XXXVII (1993) 146-156. 3 így például Rogerius mester leírása a Tamáshida közelében lévő mocsarakkal körülvett, kapukkal és tornyokkal megerősített szigetről. - A tatárjárás emlékezete. (Szerk.: Katona Tamás) Budapest 1981, 138. 5