Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

tes adományokból került ki. Ugyanígy kedvező a fizetések (személyi kiadások) 50%-on aluli aránya és az, hogy a kegyességi kiadások megközelítik a 20%-ot. Viszont nagyon magas az adók és illetékek tétele. Megjegyzésre méltó, hogy ebben aZ esztendőben építkezési és javítási kiadások nem merültek föl. Az anyagi áldozatvállalás legnagyobb teljesítménye az 1955. évi templomtatarozás volt. A több mint negyed század-múltán sorra kerülő felújítást magániparosok végezték és a 118 818 Ft renoválási kiadás több mint 90%-át ugyancsak teljesen önkéntesen, tehát pusztán templomi meghirdetés nyomán és nem a korábban gyakorolt pótadó kivetésével, összeadta a gyülekezet. A hiányzó pénzt anyageladásból fedezték. Adósság - eltérően a korábbi renoválásoktól - nem keletkezett. Megjegyzésre méltó, hogy a renoválásra költött összeget pótköltségvetésben számolták el. Emellett az 1955. évi rendes pénztári forgalom az előző esztendők átlagának szintjén maradt 141 748 Ft bevételt és 119 325 Ft kiadást mutatott. A rendes egyházfenntartásra történő befizetések összege (1954: 47 6l4 Ft; 1955: 47 034 Ft;) és a perselypénz (1954: 37 307 Ft; 1955: 38 018 Ft) alig változott az előző évekhez képest.

7 A hitélet elevenségét más területeken is tapasztalni lehet. A személyes vallásosságról az előző korszakokhoz képest többet elárulnak forrásaink, mivel az ébredés erre nagy súlyt helyezett. A 388/1947. sz. zsinati határozat értelmében „egyháztagsági hitvalló nyilatkozatokat" kértek 1948 végén. Annak ellenére - mint olvasható -, hogy sokan „félreértették" és húzódoztak aláírásától, 1710 érkezett be, ami a reformátusnak keresztelt gyulaiaknak valamivel több, mint egynegyede, a körülményekhez képest nagy szám volt. Ma már megállapítható, hogy az egyéni nyilatkozatok a magyarországi református egyházat a neoprotestáns kisegyházak szorosabb tagsági formája felé terelték volna. Az így zártabbá váló szervezetben a meglévőnél is nagyobb gondok támadtak volna a népegyházi hagyomány és gyakorlat körül. A szigorúbbá váló állami beavatkozás miatt azonban ez a kezdeményezés nem teljesedett ki, és megmaradtak a népegyházzal járó problémák is.

8 A gyulai egyház vezetői mindamellett gyakran hangsúlyozták az egyháztagság teljes önkéntességét és a várható megpróbáltatásokat. „A mostani lelkészválasztás különösképpen egybeesett a magyar református egyház egy olyan sorsfordulójával, mely a következő korszakban sok tekintetben megváltoztatja az egyház belső életét" - mondta egy presbiteri gyűlésen Kosa Ferenc, az első elnöklelkész -, nem formális, hanem templomba járó és bibliaolvasó egyháztagokra van szükség. Ennek a kívánságnak a megvalósulásáról tájékoztat az 1951-i vizitáció, melynek során a látogatók érdeklődtek a presbiterek 7 Jkv. VIII. 258-265., 295-296. 8 Jkv. VIII. 41.