Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

rúgott, ami igazán nem mondható nagynak, de nem is lebecsülendő. (Az egyházi pénztár bevétele 1888-ban például 12 344 Ft volt.) Szólnunk kell még a korszak kiemelkedő ingatlanadományairól. A családjával meghasonlott Toroczkay Pál kántor 1876-ban, nyugalomba vonulásakor házát „örökös kántori lakásul" az említett egyezer forinttal együtt az egyházra hagyta. A presbitérium életjáradékot szavazott meg neki, amit hamar bekövetkező halála miatt nem sokáig élvezhetett.

87 Toldi János 1876-ban 10 kisholdat hagyott az egyházra. Vidó János 1908-ban ezzel a földdarabbal szomszédos ugyancsak 10 holdat vásárolt meg ajándékba. A buzgón vallásos nagygazda Vidó a gyulai egyház történetének legnagyobb jótevője volt. Áldozatkészsége mindig akkor nyilvánult meg, ha föltétlenül szükség mutatkozott. Az idézett földvásárlás kedvezményes lehetőségként kínálkozott az adósságokkal küszködő egyházközség számára. Ugyanígy segített Vidó már 1904-ben, amikor az egyházi faiskola mellett vásárolt meg 489 ölet szintén ajándékba. Gondnokként 1905-ben és 1906-ban saját zsebéből fedezte a költségvetés hiányát (2544 K. 20 f.) s csak a kamatait kérte életjáradékként, végül azonban azokat sem vette föl. 1910-ben a templomrenoválásból adódó pénzhiányon ismét nagyobb összeggel (1890 K. 35 f.) enyhített, majd 1916-ban 1000 koronás hadikölcsön-kötvényt adományozott, amit már az addigi adakozásából presbitérium által alakított alaphoz csatoltak. Időközben az egyház Ócsai István és felesége végrendeletileg hagyományozott földjének is várományosa lett.

88 Az eddigiekben többször érintett alapítványok és alapok korszakunkban fontos intézményeit képezték az egyházi életnek, egyúttal átvezetnek bennünket a hitbuzgalom területéről a gazdálkodás területére. A korabeli gondolkodás alapítványon olyan tartós tőkelekötést értett, melynek kamatai folyamatosan, meghatározatlan ideig szolgálták az alapítólevélben megjelölt nyilvános nemes célt. Ezzel szemben az alapot szintén pontosan megjelölt, de belátható időn belül megvalósuló cél támogatására vagy fedezetére hozták létre. így végül alaptőkéjét felhasználhatták. A gyulai egyház gyakorlatában akár országosan - nem mindig tettek különbséget a két fogalom között. A sokrétű gyakorlatban igyekeztek az eredeti rendeltetést tiszteletben tartani, de látni fogjuk, hogy nem minden esetben. A fogalmi tisztázatlanságot fokozta, hogy az egyházi takarékmagtár valójában üzleti vállalkozásként, a temetkezési társulat pedig egyesületként jött létre, mivel azonban mindkettő segélyezési szerepet töltött be, az alapítványokhoz és alapokhoz szinte teljesen hasonlóan működtek. A fennmaradt iratokból az sem derül ki egyértelműen, hogy ki volt az alapítványok kezelője és felügyelője, a lelkész, a kurátor, a presbitérium vagy az egyházközség mint jogi személy. (Alapítólevél csak a korszak legvégéről 87 TtREL I. 29- i. 57. d. 475. Ez ma erősen átalakított állapotban a Hajnal u. 9- sz. alatti parókia. 88 Jkv. 26., 58., 62., 126., 149-, 150., 200., 237., 412.