Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

Plebanus két hetiglen avagy hónapiglan oly embereket nem tartand, hogy kik urunknak testét vérét hozzájok vegyék, ha képes volna hogy az Plebanus oly jámbor volna, mint Istennek Angyala sem tartanák Plebanusságban. Viszont, ha az Város nem fizetend, bizony sem a Plebanus, sem az Caplanok hozzajok nem veszik, hanem még azt mondják hogy nem tartoznak vele, Igaz azonképpen cselekszenek az falukon is. "

14 Karácsonyi állítását, ami szerint Ozoray nem járt Gyulán, hanem egyik Gyulán lakó rokonától (Ozoray Tamás szerepel egy 1527-es gyulai névjegyzékben) értesült az ottani viszonyról, Holl fölfedezése után csupán szemléletére jellemző érdekességként említjük.

15 Elképzelhetetlen, hogy ne fordult volna meg a városban, a környék központjában tehát példázata valóságos tapasztalaton alapul. Kérdés továbbra is, hogy mikor? Ozorayt Szikszai Fabriczius Balázs már 1576-ban az első néhány reformátor között említi. Ugyanígy tesz Nadányi János, Debreczeni Ember Pál és Bod Péter is. A névsor kissé mindenkinél eltér, de Ozoray mindegyik forrásban szerepel. 1510 körül születhetett a Tolna megyei Ozorán, 1530-ban Krakkóban, 1531-ben Wittenbergben tanult, azaz személyesen ismerte Luthert és Melanchtont.

16 Vajon hol járt, mit csinált, merre működött Wittenbergből hazatérte után, mielőtt Békés megyében, a Nadányiak és Massaiak oltalmában paposkodott? Egyelőre nem tudjuk, de abban nem kételkedhetünk, hogy a reformáció gondolatait hirdette. Nem értünk egyet Karácsonyival, aki szerint idézett munkájában kevéssé tér el a régi hit tanításaitól, inkább csak annak visszaéléseit bírálja, de az igaz, hogy Ozoray irata jellegzetes megnyilvánulása a katolicizmussal történő végső szakítás előtti átxneneti állapotnak. Tartalmazza Luther sok fontos tételét, tagadja a böjt, az alamizsnálkodás, általában a jócselekedetek üdvösségszerző voltát, ellenben hirdeti, hogy Isten Krisztus érdeméből bocsátja meg a bűnt. Támadja - mint olvashattuk - a szentségárulást, továbbá a miseáldozatot, a szentek érdemét és kifejti az evangélikus úrvacsoratant. Révész Imre a mű alapos elemzésében rámutatott nyelvének élőbeszédszerűségére. Valószínű, hogy amit összefoglalt, teológiájának népszerű sűrítményét sokszor elmondta, mielőtt papírra vetette. Gyakorlati célokat tartott szem előtt, a meggyőzést, megindítást, rábeszélést, mert a régi hitről még mint uralkodóról beszélt.

17 Ez azt a feltevésünket erősíti, hogy a mű írásbeli rögzítése is több évvel megelőzhette a nyomdába kerülést, nemcsak a szóbeli kidolgozás. Meggondolkodtató, hogy Ozoray a gyulai plébánost 14 Ozorai Imre i. m. P7/b-P8/a. 15 Karácsonyi I. 188. 16 Nadányi János i. m. 215-216.; Debreczeni Ember Pál i. m. 58.; Bod Péter: História Hungarorum Ecclesiastica. (Szerk.: L. W. E. Rauwenhoff Car. Szalay közreműködésével). Leiden, 1888-1890.1. 257.; Horváth János: A reformáció jegyében. Bp., 1957. 31-32. (2. kiadás). 17 Karácsonyi I. 188.; Révész Imre: Krisztus és Antikrisztus. Ozorai Imre műve. Debrecen, 1928.