Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

zést elkezdő prédikátor 1784. május 3-án írta alá az egyházmegyei kánonokat.

51 Mindaz, amit eddig elmondhattunk, sajnálatosan kevés ahhoz, hogy a XVIII. századi lelkészek alakját és munkásságát közel hozza az utókorhoz.

52 Egyetlen közös elem kiemelésére van mód, a külföldi tanulmányutakéra. A helyettes Becsei Miklóst nem számítva, de hozzájuk sorolva az 1792-től Gyulán szolgáló Juhász Istvánt, bár munkálkodása már a következő korszakra esik, viszont képzettségét még a XVIII. században szerezte, tíz parókus lelkész nevét ismerjük a török alóli felszabadulást követő száz esztendőből. Valószínűleg mind debreceni diákok voltak, habár az első háromról ezt adatszerűen nem tudjuk bizonyítani. Négyen egészen biztosan külországi akadémiákon tanultak. Bicskei Szőke István 1768-ban Bázelből tért haza.

53 Szikszay N. Beniamim 1771-1776 között ugyancsak Bázelben és Utrechtben tanult.

54 Micskei Nagy István 1780-1783 között előbb Utrechtben, majd Heidelbergben folytatta tanulmányait.

55 Végül Juhász István 1788-tól 1790-ig Bázelben, Lausenne-ban, Genfben és Bernben járt és tanult.

56 Ha arra gondolunk, hogy a hazai református és evangélikus lelkészképzésben századokon át milyen nagy jelentősége volt a nyugat-európai peregrinációnak, és az a XVIII. században nagy nehézségek ellenére eleven gyakorlat maradt, ez a névsor akár átlagosnak mondható. A jóval népesebb és nevezetesebb szomszédos békési egyházban ez idő alatt például öt olyan lelkész szolgált, aki szintén holland, német és svájci egyetemeket látogatott.

57 Ha viszont megjelenik előttünk a török megszállás és rácdúlások után a XVIII. század elején föléledő Gyula, a Magyar-Alföld keleti peremének földesúri mezővárosa, melyet változatlanul mocsarak öveznek s ahová - a kor fogalmai szerint is - legfeljebb száraz időben lehet kényelmesen eljutni, ahol nincs középiskola, nincsenek művelődési lehetőségek, ráadásul a reformátusok kisebbséget alkotnak, a kép egészen másként fest. Az egymást követő lelkészek tekintélyes értelmiségi csoportot alkotnak. S ez akkor is így van, ha a csoport tagjai együttesen természetesen sosem voltak jelen a városban. Kap51 TtREL I. 29- a. 1. A Békés-Bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 36. 52 Jelen munkánk előtanulmányaként készítettük el a XVIII. századi lelkészek lehető legbővebb életrajzát. Adataink a további kutatómunka során gazdagodtak: Kósa László: Református lelkészek Gyulán a XVIII. században. Alföldi Társadalom IV. Békéscsaba, 1993-1725. 53 TtREL Bakóczi. 54 TtREL Bakóczi; Segesváry Lajos: Magyar református ifjak az utrechti egyetemen 1636-1836. Debrecen, 1935. 35-36. 55 TtREL Bakóczi; Segesváry Lajos i. m. 39-40. 56 Kis Bálint i. m. 102. s

7 Szegedi Károly i. m. 1904. 11-20.