Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

csolatukat az általuk képviselt és vezetett közösség jelentette, a vallással összefüggő azonosságtudat egészen a közös debreceni iskoláig bezárólag. Hasonló csoportot alkottak a kis létszámú vármegyei tisztikar, a kastély és az uradalom helyben élő tisztviselői

58 nem utolsósorban a római katolikus lelkészek sora.

59 Kérdés azonban, mit jelentett a valóságban szellemi-lelkivallási vezetője lenni egy többnyelvű-felekezetű mezőváros jobbágytöbbségű közösségének, ha valaki világlátott ember volt, az értelmiségi átlagnál magasabb műveltségű, világnyelveket vagy csak bibliai nyelveket ismerő ember volt? Mit kezdett tudásával? Mit értettek meg abból egyszerű hívei? Forrásaink szűkszavúsága ezúttal sem teszi lehetővé a feleletet. A protestáns egyháztörténet-írás jogos büszkeséggel sorolja a tömeges külföldön tanulás tényeit, de annak valóságos tartalmáról, társadalmunkra kifejtett hatásáról, a kevés kiemelkedő egyén kivételével, alig tudunk. Több és más irányú kutatásnak kell majd erre a kérdésre is a választ keresnie. s

8 Scherer I. 290-296., 333-334.; Implom József i. m. 41-43.; Draskovich József: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái. Békés megye és környéke XVIII, századi történetéből. (Közlemények). Szerk. Erdmann Gyula. Gyula, 1989.179-278. Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3» Grócz Béla i. m. XIII. k. 174-179-, XIV. k. 43-54.