Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920
elhagyták az egyházat, 1907-ben ez az arány 2 a 43-hoz! 76 A magas szám mögött valószínűleg a baptista egyház állami elismerése áll (1905). Az 1894-i vallásügyi törvények elfogadása előtti évtizedekben a reformátuskatolikus ellentéteknek a kor egyházügyi vitáival összefüggő különösebb kiéleződéséről nem tudunk beszámolni. 1865-ben olvashatunk először reverzálissal visszaélésről. 1869-ben egy lakatosmestert halálos ágyán térítenek át római katolikusnak, amit az utólagos panasz nyomán, mint az 1868. évi 53. törvénycikkbe ütköző cselekedetet, az alispáni hivatal nem fogadott el érvényesnek. 1888-ban Kutas időközi lelkész többször sérelmezte Göndöcs plébános „lélekvásárlási üzelmeit". 77 Az egyházi népmozgalmi adatok 1894 előtt hullámzó nagyságrendben majdnem minden évben több más vallásra térőről, mint reformátusnak jelentkezőről tanúskodnak. Nem mindig lehet tudni, hogy a római katolikus vagy a görögkeleti egyházközség tagjairól, illetőleg szórványban élő evangélikusokról van szó. 1865-ben például egy kitérő volt, áttérő egy sem. 1866-ban egyik rovatban sem találunk neveket. Növekedett a vegyes vallású házasságkötések száma. 1864-ben 32 református pár tartotta esküvőjét, ellenben a római katolikus lelkész előtt hét vegyes házasságot kötöttek, és öt református fél adott egyháza kárára reverzálist. 1865-ben 43 tiszta református házasságot kötöttek, további 12 református fél lépett más egyházakban vegyes házasságra, de a lelkész csupán „alig 1-2" reverzálisról tudott. Máskor sem mindig lehet tudni a vegyesházasok és a reverzálist adók számát, de a két tényező összefüggését ekkor és más években is jelzi a lelkész. 1878-ban házasságkötéskor egy görögkeleti áttért reformátusnak, három református kitért katolikusnak. Az 1879-es jelentés szerint - talán az az évi 40. törvénycikk büntető szankciójának hatására - a római katolikus plébánia nem kér többé írásbeli reverzálist, de szóbeli ígéretet a gyermekek katolikus neveltetésére, az esketés megtagadásának kilátásba helyezésével, igen. Az 1894-i törvények a házasságkötés területén is változást hoztak, a társadalom szekularizációjával összefüggésben még inkább nőtt a vegyes házasságok és fokozatosan emelkedett az egyházi szertartást nem igénylő, csupán polgári házasságot kötők száma. 1899-ben 58 tisztán református és 11 vegyes házasságot kötöttek. Az utóbbiakból négyben a reformátusok, hétben a katolikusok javára adtak reverzálist. 1904-ből ismerjük a városi anyakönyvi hivatal statisztikáját is: 53 tiszta református, 29 reformátussal vegyes pár kötött házasságot. Közülük a reformátusok javára négyen, a katolikusokéra tízen adtak reverzálist, tizenöt pár nem egyezett meg, azaz gyermekeik a szülők vallását követik. Ugyanakkor az 1904. évi református egyházi statisztika szerint 47 tisztán református pár és 17 vegyes pár 76 TtREL I. 29- i. 59- d. (1905) 77 TtREL I. 29. i. 57. d. 396 (6 okmány); 58. d. (1888)
