Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

tartotta esküvőjét a református templomban. Itt is négy a reformátusok, tíz a katolikusok javára adott reverzális, míg három nem egyezett meg. Látható, hogy hat tisztán református pár nem ment el a templomba, és a református lelkész előtt álló vegyes vallású pároknak pedig csak a kisebb része döntött a református egyház mellett.Az utolsó békeév (1913) statisztikája református szempontból újabb romlást mutat. Összesen 80 polgári házasságot kötöttek, melyben az egyik vagy másik fél református volt (35 tiszta, 45 vegyes). Kilenc tiszta református és huszonnégy vegyes pár nem vette igénybe a református egyházi áldást (megközelítően 25, valamint 50%).

78 A továbbiakban még nehezebben követhetők, még pontatlanabbak az egyházi-polgári házasságkötések és a reverzálisok számadatai. A protestáns uniós szellemiség hatása alatt a református-evangélikus viszonyzavartalanul alakult Gyulán. A többségükben bizonyára a közeli német, szlovák, magyar evangélikus lakosságú településekről beköltözők egyházi gondozását már a XVIII. században a református lelkész látta el. Számuk annyira megnövekedett, hogy 1858 tavaszán Gonda lelkész javaslatára presbiternek, képviselőjükké választották Réthy Lipótot, aki az első Békés megyei (1847-től), egyúttal az első gyulai (1856-tól) nyomdász volt. Réthy nagyon rövid ideig viselte ezt a tisztséget, mert ugyanazon év őszén Aradra költözött.

79 Utódja hosszú ideig nem akadt. 1898-ban Dombi Lajos kezdeményezte Jancsovics Emil megválasztását, anélkül, hogy egyházközi egyezményekre hivatkozott volna, csupán a területileg illetékes evangélikus püspök beleegyezését kérte.

80

Jancsovics egy évtized múlva áttért reformátusnak, pedig közben megalakult a gyulai evangélikus leányegyház. Ezt a békéscsabai anyaegyház 1906-ban kezdeményezte, és a gyulai református presbitérium kelletlenül vette tudomásul, de csupán azért, mert az evangélikusok református egyháznak fizetett adójáról le kellett mondania. Számuk 1908-ban 625 fő volt, a reformátusoknak mintegy 10%-a. Némi pénzügyi huzavonák után a jó viszony gyorsan helyreállt, mert már ugyanabban az évben az evangélikus különistentiszteletet a református iskola egyik tantermében tartják.

81 Ugyanerre az időre esett Kétegyházán a gyülekezet megszervezése. Évek múltak el úgy, hogy bármilyen lelkigondozásban részesültek volna az ott élő reformátusok, jórészt uradalmi cselédek, akik a lelkészi fuvardíjat sem tudták kifizetni. 1905-ben Kovács Károly és Kun Pál orvosok ösztönzésére 106 református alakult leányegyházzá. A község és a földbirtokos támogatásával 78 TtREL I. 29- i. 59. d. *>Jkv. II. 469-474., 497. 80 Jkv. IV. 820. 81 Jkv. V. 48., 104., 115-