Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920
tekintettek első lelki vezetőiknek. 1911-ben egy presbiter jelenti ugyanezt. Dombi éberségre int és fél év múlva ígér konkrét „intézkedéseket", melyeknek azonban szintén nincs nyoma az iratokban. 73 Ezek az adatok mind azt sejtetik, hogy 1890 előtt Gyulán is létezhetett a református egyházból ki nem váló, de templomon kívül összegyülekező közösség, melyet az újabb egyháztörténet-írás paraszti ecclesiolának nevez. Talán már 1875-ben is, amikor a városközeli Körösben éjjel először merítkeztek be az ide, a helységükhöz legközelebb eső folyóvízhez utazó nagyszalontai baptisták. 74 Alexander Neil Somerville híres skót evangélizátor 1887-88 telén alföldi igehirdető körútján Gyulára is ellátogatott. 1888. február 4-éri kemény hidegben, a zsúfolt református templomban beszélt kétezer ember előtt Szalay József tolmácsolásával. Révész Imre megállapította, hogy ennek az útnak alig maradt nyoma az egyházi iratokban, ami Gyulára úgyszintén vonatkozik. A nagy tömeg jelenléte bizonyára a messziről jött idegen prédikátornak is szólt, de hogy ő egyáltalán Gyulára látogatott, feltételezi a bensőségesebb vallási élményre vágyó gyülekezeti tagok létét, akik valószínűleg ott szorongtak a templomban. 75 Az 1893-as vizitációs jelentés említi először egyházi temetési szertartás mellőzését. 1896-ról azonban még azt olvassuk, hogy az új egyházpolitikai törvények csupán a lelkészi stóla csökkenésében és az ingyenes esketések számának növekedésében mutatkoznak. A következő évtől elkezdődött az egyházból a nagyobb arányú kilépés. Adatai között nem lehet pontosan eligazodni. 1905. évi hivatalos elismerésükig a baptisták többnyire felekezet nélkülinek jelentkeztek, de egyáltalán nem biztos, hogy minden felekezet nélküli baptista, akadhattak közöttük ateisták, szocialisták is, azoknak a leveleknek az aláírói, akik követeléseiket kilépéssel fenyegetőzve adták elő. A jelentések olykor egy rovatba sorolják a római katolikusnak áttérőket és a felekezet nélkülieket, ha azokról kiderül, hogy valójában baptisták. 1900-ban még az összes baptistával mint református szertartást elutasítóval számolnak, holott azok már nem lehetnek egyháztagok. Az sem derül ki mindig, hogy a kitértek száma a tárgyévre vagy a lehetőséggel az előző években élő összes volt reformátusra vonatkozik. 1897-ben például 8 férfi és 9 nő tért ki felekezet nélkülinek, 16 férfi és 20 nő baptistának, holott ez a vallási kategória akkor még hivatalosan nem létezett. 1910-ben a népszámlálásra hivatkozva 34 baptistáról írt Dombi, 1902-es jelentésében 57 felekezeten kívüliről tesz említést, megjegyezve, hogy baptisták. 1905-ben ketten tértek át reformátusnak, tizenegyen 73 Scherer II. 319-; Jkv. IV. 675.; V. 209. 74 Kiss Ferenc i. m. 11. 75 Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. Theológiai Szemle 1943. 35.
