Kereskényiné Cseh Edit: A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Dokumentumok - Gyulai füzetek 6. (Gyula, 1994)

Visszaemlékezések

hogy a 1/2 4-es ébresztő után - 6-ra jártunk dolgozni - kabátban fölfeküdtem az ágyra, bakancsos lábamat az ágy végén lelógatva pihentem, ameddig lehetett. Az a 12 nap szörnyű volt. Nagyon sokan teljesen legyengültek, nem akartak továbbmenni, gorombán kellett velük bánni, lökdösni kellett őket, mert ha finomkodtunk, leültek az út szélére és akkor végük volt, agyonlőtték őket. Talán a 10. napon történt, hogy reggelre nem találtuk az SS-eket. Néhányan kimerészkedtek és szétszéledtek. Bizony fegyverrel terelték őket vissza az SS-ek. Még 2 napot mentünk. Egyik éjszakát egy falu, Krempendort közepén, valami nagygazda pajtájában töltöttük. A pajta egyik felében telepedhettünk le, a másik felébe tilos volt átmenni. Mikor reggel felébredtünk, láttuk, hogy eltűntek ismét a kísérőink. Féltünk megmozdulni, mi lesz most? Biztos csak becsaptak bennünket és mindjárt előjönnek. Aztán valahogy mégis előmerészkedtünk. A német gazdaasszonytól gyufát kértünk. A hátsó kertből krumplit szereztünk és parázsban megsütöttük. A betegeknek mondtuk, hogy a szenesét egyék, mert jót tesz a beleknek meg a gyomornak. Még mindig nem mertünk távolabbra menni. Aztán valamelyikünk mégiscsak kimerészkedett és jött vissza azzal, hogy akarunk-e eleven oroszt látni? Egy bögre liszt volt nála, amit az oroszoktól kapott. Mindenki tódult ki az utcára. Az oroszok a kocsikról szalonnát, kolbászt adtak le. Mit tudták ők, hogy nem biztos hogy jót tesznek ezzel. De a jó szándék megvolt bennük. Kenyeret is adtak, csak úgy menet közben nyújtva le. Az elvonulók után ottmaradóknak elmondtuk, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen, magyar zsidók, akiket egy éve hurcoltak el. Azt mondták nekünk, költözzünk be német házakba, szedjük rendbe magunkat. Május 2-a volt, még nem ért véget a háború. Némelyikük be is kísérte társainkat a németek házaiba, de nem volt semmi durvaság. Mi egyelőre csak gyűjtögettük az élelmet az udvaron, a kertben. Bementünk a házakba is. A németek nagy része elmenekült, mindent otthagytak, fél disznót, fél oldalast, meg sok minden egyebet. Az oroszok felállítottak egy tábori konyhát és borsófőzeléket főztek hússal. Szétosztották közöttünk. Mi persze azzal a beteg gyomorral! Mivel edényünk nem volt, bementünk a német házakba és kértünk. Ahol nem volt senki, onnan elhoztuk. Mentünk az orosz konyhához és azok csak merték bele az ételt. Mindenki nagyon ki volt éhezve, nem nagyon voltunk tekintettel egymásra, kicsit elembertelenedett a társaság. Aztán természetesen minden rendeződött. Mi nyolcan voltunk együtt. Egy mama a lányával, három testvér és mi hárman - ez összesen nyolc. Bementünk egy német házba - óriási gazdasági épületei voltak - ahol két öreg lakott. A fiatalok vagy elbújtak, vagy elmenekültek. Elmondtuk, hogy mi, amilyen hamar csak lehet, haza aka-