Kereskényiné Cseh Edit: A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Dokumentumok - Gyulai füzetek 6. (Gyula, 1994)

Visszaemlékezések

runk menni, de egyelőre még nem lehet. Legyenek szívesek adjanak egy szobát, ahová betelepedhetünk és még az a kérésünk - mert láttuk, hogy van tehenük -, mindennap adjanak nekünk tejet. Az oroszok hoztak cukrot szalvétában, meg vajat. Mi ezekkel az öregekkel nagy békességben megvoltunk, nem is nagyon találkoztunk velük. A tejet mindennap ideadták. A két mama nálunk elég beteg volt - anyám járni sem tudott -, ezért megkértük a háziasszonyt, adjon nekünk egy tyúkot, mert levest szeretnénk főzni. Az én anyámnak 24 órája sem volt. Ha nem érnek bennünket utol az oroszok, neki vége. Nem tudott leülni, mert hús már nem volt a fenekén, kiállt a farcsontja. A szája vérzett, szóval rettentő rossz állapotban volt. Ő akkor valóban másodszor született meg. A háziasszonyunk meg is főzte a levest. Május nyolcadika volt, amikor - éppen a ház lépcsőfeljárójánál könyököltünk - kocsin egy orosz tiszt jött visszafelé, kezében térképpel. „ Vojna kaputt", mondta, mehetünk haza. Igen ám, de hogyan? Nincs erőnk, a két idős még gyalogolni sem tudott. Találtunk egy szekeret, szereztünk egy lovat. Ott csellengett két francia férfifogoly. Gondoltuk, jó lenne férfi is közénk. Ők jöttek hozzánk, kérdezték, van-e kávézaccunk? Spárgával fogtuk be a lovat, a kocsira föltettük a két beteget, meg egy kis cuccot és elindultunk. Be kellett menni egy kb. 10 km-re fekvő városba, ahol az orosz parancsnokság volt, ott adtak eligazítást. Eljutottunk odáig, de nem egyszerűen. Útközben elkopott a patája a lónak, eladtuk egy kenyérért. Megláttunk egy szép, nagy lovat. Szóltam az orosznak, fogja már meg, mert nekünk kell az a ló. Odahozta, de aztán kiderült, hogy nem megyünk vele semmire, mert nem egészséges, azért nem kellett senkinek. Valahogyan mégis eljutottunk az eligazítóhelyig. Na, ott volt aztán bábeli zűrzavar! Biztos megfordult ott Európa minden nációja! Elhurcoltak, baloldaliak, zsidók. Papírt kaptunk és megnyílt a sorompó előttünk, hogy mehetünk. Kocsit is, lovat is kaptunk. Csatlakozott hozzánk két magyar. Azt mondták, hogy ők jó katonák voltak, rendes emberek. Elhittük nekik. Pritzwalk volt az elosztó neve. Volt velünk egy cseh férfi is. Elhatároztuk, hogy mi nem szólalunk meg, hagyjuk csak őt beszélni, mert valami miatt a cseheket hamarabb elengedték. így aztán a sorompón szépen átjutottunk. Nem néztük meg, hogy hová irányítottak bennünket, mert a foglyok nagyobb részét feljavító lágerekbe küldték. Mi azonban elhatároztuk, hogy egyenesen jövünk haza. Térképet is szereztünk és jöttünk hazafelé légvonalban. Vonat csak Németország felétől közlekedett. Küstrinben volt a vasútállomás, ahová el kellett jutnunk. Már megint lóhiányban szenvedtünk. Erre az egyik férfi azt mondta, hogy hoz ő egyet. így is történt. Nem tudtuk, honnan hozta, csak amikor kiértünk a faluból, elénk ugrik egy asszony nagy jajveszékeléssel. Elloptuk