Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Elbeszélések - A hosszúnadrág

Elbeszélések A hosszúnadrág Hatodikos diák voltam, és vizsga előtt néhány héttel azt írta a nagynéném, hogy ha jó termés lesz cseresznyéből, hosszúnadrágot kapok vizsgára. Olyan izgatott lettem, hogy egész délután nem tudtam tanulni. Elképzeltem magam, amint odahaza a Holtkörös hídján át lesétálok a ligetbe, s minden szem engem néz. Engem, aki tegnap még rövidnadrágos kisfiú voltam, s ma már kész fiatalember vagyok... Folyton csak a hosszúnadrágról ábrándoztam, este pedig azért fohászkodtam, hogy bő terméssel áldja meg az isten a pocoskerti cseresznyefákat. Emlékszem, még éjszaka is a nadrág foglalkoztatott. Azt álmodtam, hogy a Körösaljban sorban álló cseresznyefák legöregebbjén, a szépen pirosló gyümölcsök között ott csügg egy picike hosszúnadrág is, s ahogy érik a cseresznye, és duzzad a szeme, a nadrág is úgy nő napról-napra, és mire a cseresznyeszüret elkövetkezik, az is éppen eléri a kellő nagyságot. Nem hiába, hogy olyan szánni való kis apátlan-anyátlan árva voltam, s olyan nagyon epekedtem a hosszúnadrág után, és nem hiába, hogy olyan nagyon buzgón fohászkodtam, annyi lett a Pocosban a cseresznye, hogy az ágak majd letörtek. Nagynéném állta a szavát. Mikor pünkösdre hazamentem, elvitt a szabóhoz. Az öreg Akántisz gondosan lemért, s pápaszemes öreg szemével az ablaknál jól megnézegette az anyagot, amit vittünk. - Jó kis nadrág lesz belőle, mondta, pedig jól látta, hogy hitvány hadi szövet, de nem akarta a kedvünket szegni. 1919-et írtunk akkor. Megsimogatta a fejemet, mintha azt akarta volna mondani vele, hogy legyek csak nyugodt, olyan szép nadrágot csinál, amilyen csak kitelik tőle. Estefelé voltunk ott, s nagyon mentegetőzött, hogy hosszasabban most nem tud velünk foglalkozni, mert mennie kell naplementére harangozni. Együtt jöttünk el, s ahogy a templom előtt elmentünk, hallottuk is, ahogy a recsegő lépcsőn megy felfelé a toronyban, s röviddel rá megszólal a kisebbik harang. Milyen kedvesen is tudta búcsúztatni a haldokló napot, s köszönteni a leszálló szelíd estét. Óh, gondoltam magamban, aki ilyen szépen tud harangozni, az biztosan szépen tud varrni is, mert az ollóját meg a tűjét is a szeretet vezeti. Szép is lett a nadrág, de sajnos a vizsgáról hazafelé menet alaposan megáztam benne, és elvesztette a szép formáját. Csaknem nyomtalanul eltűnt az éle, bokában meg egészen cső alakú lett. A záróünnepélyre már nem is tudtam volna felvenni, ha a lakótársam tanácsára nem teszem éjszakára a lepedő alá, amitől tényleg lett is egy kis éle, de ráncot is kapott. Azonban így is csak hosszúnadrág volt az, és én igen büszkén 80