Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Elbeszélések - A hosszúnadrág

mentem ki benne a közönség sorai közt az igazgatói asztalhoz, hogy szorgalmam jutalmát, a levélborítékba tett 120 koronát átvegyem. Haza még a hosszúnadrágban utaztam, de hazaérve rögtön letettem, s beakasztottam a szekrénybe. Nagyon kellett rá vigyázni, meg illett is, mert az én áldott szívű öreg néném maga is igen küzdelmesen élt. Szegény volt, mint afféle magára maradt papkisasszony, százszorosan meg kellett tehát becsülni azt, amit adott. Nem is került elő a szekrényből a nadrág majd csak úgy két hónap múlva. Akkor, amikor a tánciskolában befejeződött a tanítás, és elérkezett a vizsgabál napja. Ez a nap igen nevezetes nap lett mindkettőnk életében. A nadrágéban is, és az enyémben is. Az enyémben azért, mert ez volt életem legelső bálja, izgalmas és emlékezetes bál, amilyen csak az a bál lehet, amelyet az ember az első hosszúnadrágban és az első szerelmével táncol végig... A nadrág életében pedig akként, ahogy ez az alábbiakban következik. A vizsgabál napján délután a borbélyhoz mentem. A huncutkám már hosszúra nőtt, és a tarkómon is nagyon megvastagodott a haj, kellett valamit csinálni vele, mégha a táncvizsga nem jött volna is. Az öreg Lach remekül rendbe tette. Olyan szép fiatalemberes, jobboldalt elválasztott frizurát csinált az én rakoncátlan, forgóktól eléktelenített szöghajamból, hogy nem akartam hinni a tükörnek. Megelégedetten igyekeztem hazafelé, hogy ehhez a remek frizurához mielőbb felvegyem a hosszúnadrágot, s idejében elinduljak le a ligeti pavilonba, ahol hat órakor kezdődött a bál. Míg odavoltam, öreg néném kivette a nadrágot a szekrényből és odaadta Piroskának, hogy vasalja ki. Ki is vasalta Piroska, éspedig olyan jó tüzes vassal, hogy a nadrág az ágy tetején olyan laposan feküdt, mintha nem is szövetből, hanem papírból lett volna. Gyönyörködve szemléltem, míg inget váltottam. Ez igen, mondtam magamban, ez nadrág, de a konyhába is kiszóltam Piroskának, és megköszöntem, hogy olyan szépen kivasalta. De amikor felvettem, majd szörnyethaltam, mert Piroska a jó tüzes vassal oldalra vasalta az élét! Úgy vasalta ki, mint a lábravalót szokták odakinn a tanyán. Olyan lapos és merev volt, hogy szinte szorított elölről és hátulról. - Mit csináltál, te szerencsétlen, téptem fel izgatottan a konyhaajtót!? Tönkretetted a nadrágomat, most hogy megyek, miben megyek a táncvizsgára? Piroska elsápadt arccal, megrendülten meresztette 14 éves kis, kerekre nyílt szemeit a nadrágra. Látszott, maga is furcsának találja, nem olyannak, amilyenek a nadrágok szoktak lenni. De hát ez volt életében az első nadrág, amit kivasalt; nem lehetett tehát olyan nagyon csodálkozni, még kevésbé megbotránkozni rajta, hogy elrontotta. Aztán az él is teljesen kiment belőle, úgyhogy semmi sem szolgált neki útmutatásul arra nézve, hogy hová is kell az élét vasalni. - Gyújts be gyorsan a vasalóba, mondtam neki, s berohantam, hogy lehúzzam magamról a nadrágot. A vasaló még ki sem hűlt egészen, a lóbálástól egykettőre megforrósodott, s akkor nekiláttam, hogy a hibát helyrehozzam. A vászondarabot alaposan megnedvesítettem, a vasalóra meg valósággal ráhasaltam, hogy