Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

Mint a sortűz dördült az erdőn. Sok megfagyott, s kegy volt a Sorstól, Hogy álmukban ölte meg őket, Talán éppen tavaszt álmodtak, S ringatóztak a puha szélben... Hajnalban a Körösön Halk surranással egy madár kél szárnyra, S csapongva riog. Bí-bic... Bí-bic... Hajnalodik. Hal csobban néha. A párázó víz hangtalan rohan. Ülök a parton, hallgatom a csendet S a madársírást, Bí-bic... Bí-bic... Ég és föld közt, riadtan szegény Magányos lélek, így vergődsz te is. Végsőt lobban a hajnalcsillag fénye, Kigyúl az égbolt, meghalt az éj... Óh, kelő nap, mit hozol mára, További kínt, vagy megváltó halált? Nézem a vizet, az iramló párát És az örvényt, mely szörcsögve jár... ... Hátradőlök két tenyeremre, És menekülő szemeim sírnak. Drámai tájkép Az ártér fölött félhomály borong, S bíbic kiáltoz. Mint jajszó, épp olyan! Hajnalodik. Hal csobban néha. A párázó víz hangtalan rohan... Rohan a víz, és hozzá tapadva Iramlik tükrén a halszagú pára. ... Vörös visszfény szűrődik lassan A parton álló jegenyefára... Elült a bíbic. Elhalt a jajszó, Mit hallhatott a megriadt madár.