Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

Csend van. Hallik, hogy szörcsög az örvény, S veti fodrát, ahogy kavarogva jár. Jár az örvény, s a csörmővel együtt Egy kis görbe botot is forgat... Lassan úsznak a tűz-csipkés felhők, Bujtogatják a fénytelen holdat. (Gyula, 1965.) Könnyes invokáció Mint ki béna, s vaksötét Éjszakában elbukott, S talpraállni képtelen, S egymagában fekszik ott, Nyűtt ruhája csupa sár, És az arca csupa könny, S nincs, ki hallja jajszavát, Sem földön, sem égbe fönn, Úgy fekszem itt, szenvedőn, S nincs, mi adna enyhülést! Könyv se, könny se! Múzsa jöjj, Hozz szívemnek enyhülést! Senki sincs ily félhalott, Ily esengve nincs ki vár! Némaságom börtönét, Esdve kérlek, nyisd ki már! Óda nádsípon Szépséged, amely arcodat festi, Lélek szépsége, s nem üres testi Formák csodája. Homlokodon és szemed fényében Lélek sugárzik tisztán, mint ében Éjben a csillag,