Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

És ideköt a régmúlt is e tájhoz: Sok felmenőmet takarja itt a föld. Feltámadván nem egy lenne köztünk, Törpe bokrok közt, királyi, ritka tölgy! És kinek minden lépése elé Virágokat kellene hintenem, Itt találtam meg Annát is. Annám, Hitvesem, anyám, testvérem, mindenem! Szent hát nekem e táj és itt e város, A fákkal szegett sok szép virágos út, A ház, hol Erkel bölcsője ringott, S az emlék, hogy járt itt Petőfi, Kossuth... Nem itt születtem. Szűkebb hazámnak Vallom mégis a Körösök táját. Innen szakad fel a gyökere, ha majd Kidönti a Sors az életem fáját... (1964.) Varjak ... Jöttek egyre, özönlöttek az Alkonyattól tűzvörös égen. Jöttek némán s kavargón, mint a Szélsodorta fekete pernye. Vad-szagukat suhogó szárnyuk És a felszél leverte földig. Elkínzottan éhségtől, fagytól, Jöttek, mint nagy tüntető sereg. Le s föl lengtek, kígyóztak hosszan, Húztak némán Szanazug felé, Ott leszálltak, s fekete lombként Ülték meg a zúzmarás fákat. Szörnyű éj jött! Jégtorkú vihar Süvöltött az öles hó fölött. Fák hasadtak ketté, s a hangjuk,