Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Testem: hitvány cserép Kínok edénye: testem; hitvány cserép, Ha majd összetörsz, lelkem gazdag cserét Csinál. Nem senyved - égi tőkék nedve Többé vak öblöd börtönébe vetve! Üdvök kristálya lesz majd az edénye S benne sugárzik az öröklét fénye! Nekrológ egy kutyáról Mintha még nem is kertbéli sírod sziklává fagyott Földje takarna, Mintha még nem is borítaná penész sovány kis tested, Mely feketén-barna, Mintha még nem a halálmerevség érchínárjában Feküdnél némán, Oly élőnek tűnsz, s oly élőn szaladsz tört lábaddal is Kedvesen, bénán Felém, s szemeid esti mezőin öröm és hűség Fénye világol, S hangod is hallom, ahogy őrködvén jelt adsz óladból, A kicsiny világból. Látlak és hallak, úgy mint az élőt, s hogy nem vagy, szánlak, Bár én titokban Úgy érzem már, hogy az a szerencsés, kinek mécslángja Csendben kilobban, S nem kell élnie hétszűkesztendők égre lázítón Állati sorját, S tűrni szótlan, hogy tüzes patkójú, vad paripákként Fájdalmak tiporják. Szánlak, hogy nem vagy, s mégis így vallom: nem a balvégzet Órája vitt el, Jobb sors neked ott, túlnan, Istennél, játszadozni a Kicsinyeiddel. Ott nincs fagy, éhség, s gyermekeid sem ássák el tőled Föld alá, szegény, Mint idelenn, hogy napokig egyre futkostál a kert Sivár-lett négyszegén, S fejed feltartva, dagadt emlőkkel vonítottál a Gyötrelmes csendben, Hogy falatot is hiába dobtam eléd, amit a