Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Kamrából csentem. Itt lenn a sorstól ólad ajtajára szalma is alig Maréknyi tellett, Ott fenn angyalok ölében alszol assisi Ferenc Palástja mellett... Nem másíthatja senki vonássá a Sors életed Után tett pontját, És a törvények ellen sincs erő, melyek a tested Sejtekre bontják, S bár érdemed rá gazdagon sok van, föléd iratos Márvány sem épül, Csak szívem őrzi, törékeny urna, szemed könnyeit Szelíd emlékül. Ki tudja... Hol vagy? Állsz még a szőnyeges erdőn, S gyűrűket nevelsz? Hegyhátak nedvét Szívod, s hajnalban bozontos medvék Dörzsölik hozzád széles hátukat? Hol vagy? Hol a csend intőn átmutat Lármás létünkön, fel az ég felé? Vagy ott, hol már az adásvételé Sorsod, s fűrészek lármája hangzik? Talán egy telep udvarán töprengsz Zord utadon, e szomorú témán, S gyantacseppeket könnyezel némán, Míg a hegyekben tavaszi szél zeng. Hol vagy? Ki tudja, nem vársz-e készen Vak mélyén egy szomorú boltnak? S nem jössz-e értem tálán már holnap, Sorsom zord üdve, fenyőkoporsó?