Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Minden mindegy Mindegy, a vak sors mint osztja részed S élted siralom, vagy átfütyörészed. Mindegy, hogy míg a többiek gazdag Hombáron híznak, neked csak ocsút Juttat az asztag. Mindegy, s miatta ne légy kesergő, Hogy másnak nászágyat nevel az erdő S neked csak gyantás forgácsot terem, Min nyugszol, ha majd, sorsod betelvén, Elnyel a verem. Mindegy, hogy álmod valóra válik, Vagy meddő marad, és kínoz halálig. Mindegy körülted milyen az élet, Szépít a kín, és külön világot Épít a lélek. Mindegy, hogy lábod szmirnákba merül, Vagy lyukas cipőben pocsolyát kerül. Minden mindegy, csak Istené légy te, Mert ha övé vagy, ő is a tiéd, S tiéd a béke. A fehér falak balladája Messze a város: sem fénye, sem zaja Nem ér el idáig, Az éji csendben tisztán hallom, mikor Egy-egy fáradt levél halkan leválik, S leperdül könnyű, lélekzetnyi nesszel A vadszőlő-lombból, Mely már vérszínű, s hosszú bronz-indái Ablakom verik, ha dühös szél tombol. Fáradt madárként - súlyos, lomha szárnya Csak nagynéha rebben -, Mint bánat a szív elhagyott mezőin, Némaság gunnyaszt a sötét termekben,