Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Vak itt a fény, a tűz csak kujtorog, S nyöszörögnek a rozzant bútorok. Nyöszörög minden, a kapa, a kút, Mint a kutya, hogy múlt éjjel a szél Jeges szájával avítt vackába fútt. Itt a kétségek örvénye hörböl, S nincs menekvés e pokoli körből, Élőhalottként fekszem az ágyon, És sírva kérdem, és nem tudom, hogy A temetőbe, vagy tehozzád vágyom! A vén útöntő Színvedlett bérház eresz-árnyában - Déli lángoktól védőn eltakar Kopott szűrpárnán, szálas csutorával Délidőz egy szomorú magyar. Fáradt szemei fel-fellobognak, Ahogy cammognak szénás szekerek, Neki is volt régen lova, meg tanyája, De kellett az ára, sok volt a gyerek. És száll a lelke, hol most kalászok Aranytavának szent hulláma fut. Aratás... Tanya... „Ébredj" - szólnak - „öreg, Sokallja a katlan a hamut!" (Pesti Napló, 1924. júl. 11.) Fiatal magyar költők verse Nincs otthonunk és nincsen pénzünk, És az utcán a földre nézünk. Szemünk elborult őszi égbolt, Mint pénteken a Krisztusé volt. Mosolyunk nincs, a szánk is néma, Csak egy nevet suttog fel néha.