Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

És ilyenkor lehunyt szemünkkel Örök álmok földjén veszünk el... Álmok földjén, rózsaszín ködben Lelkünk boldog vaksággal röppen. S ahol a fény a ködön átég, - Milyen csodás égi fény-játék! Hullott karunk csók elé tárul, S ráöleljük szívünkre párul Azt, kit a sors elénk csak álmunkban tüntet: Másnak jutott Szerelmesünket... Panaszkodás Vitéz uram, Mihály bátyám, Jaj, de pokol rossz tüdővel Bandukolni görbe hátán Ennek a bús földgolyónak. Otthontalan üres zsebbel, Elborítva örökké-seb, Sokasodó mély sebekkel, Gazdátalan szerelemmel. Vitéz uram, Mihály bátyám, Jaj, de pokol haldokolni, Magyar sorsok kemény ágyán Fiatalon haldokolni! (Megtalálható az Elindulás c. kötetben is) Szakadékban Vértől és könnytől nyirkos itt a föld, Ebben a szörnyű, mély szakadékban, Csontok, koponyák hevernek benne, Kuvikok szállnak s örökkön éj van.