Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Feljegyzések a népi életforma hagyományaiból

Most jöttem én Szalárdrul, A szalárdi vásárrul. Szilaj csikót hajtottam, Jaj, de el is fáradtam. Barna babám, vess ágyat, Gyenge testem elfáradt. Teríccs alám lepedőt, Párnát is tégy vagy kettőt. Terítek is, teszek is, Melléd fekszek magam is. Adj egy csókot, én meg mást, így nem csaljuk meg egymást. (Özv. Kovács Lajosné JuMsz Erzsébet, Doboz, 78 éves) Esik eső hóval elegy, Jön a gulya, lúval elegy. A számadó káromkodik, Három bojtár jó bort iszik. Egy iszik a Cserepesbe, A másik meg a Meggyesbe, Az harmadik a Morgóba, Gulya-mínes, gulya mínes csapongóba. (kódorgóba). (Özv. Kovács Lajosné Juhász Erzsébet, Doboz, 78 éves) Feljegyzések a népi életforma hagyományairól Id. Kiss Antalné Komócsi Rákhel 69 éves köröstarcsai lakos 1951. június 29-én a halászatról beszélgetve a következőket mondta: „1881-ben a nagy árvíz után annyi vót a hal a Kettőskörözsbe, hogy szabadkézzel foghatták. Nagy halszállítás vót Tarcsárúl, hogy hová, nem tudom. A halakat ketté hasították, oszt a »Tericcskarón« szárították. Mikor megszáradt, hordóba rakták. Tóth Antal és Boros János szatócsok foglalkoztak véle. Tóthéknál láttam egy ilyen tericcskarót gyerekkoromba. Talpa vót, azon állott; több sor faszeg vót rajta, úgy hogy a ráaggatott halak nem írtík egymást, így oszt jól szellőztek. Csak a lapos halakat szárították, a húsos halakat: csukát, harcsát, süllőt élve szállították. Árvízkor a nagy kanyarok még megvótak, azokba csakúgy nyüzsgött a sok hal. Most csak egy halász van a faluba, az én fiam, de akkor 6-8 halász is vót. Nem maguknak halásztak, hanem a bérlőnek, aki a vizet árendálta. 118