Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Feljegyzések a népi életforma hagyományaiból

Ilyen nótákat énekeltek akkor a halászok: Hej, halászok, halászok...." A tárcsái híd alatt Jányok sütik a halat, Fehír tányírra rakják, A legínnek úgy aggyák. síSiófoki partok alatt Fogják a szíp fogas halat, Csak a szegíny tihanyi Gargyát húz ki besózni. Kicsapott a Tisza vize, Nem lehet halászni. A község történetéről beszélgetve, a következőket mondta: „Rígen csak egy halászkunyhó vót, ebbű lett a falu. A mappába is csak avvót. A Zuba vót. Ott járt osztán a réhajó is. Az én gyerekkoromba 2 fahíd vót mán. A szabályozáskor vashidat csináltak helyettük. Szabó János tiszteletes úr nótát is csinált rúlla: A tárcsái hídon megy a babám piros bársony ruhában, Lengeti a szellő, lengeti a pántlikát a hajába. Tedd le babám a pántlikát, add ide, hadd kötöm a kalapomra, Két hét múlva úgyse kell mán, kontyba lesz a hajad téve akkorra." A boszorkányokról beszélgetve a következőket mondta: „A szabályozás előtt nagy darab fődet beterített a víz. Porongok vótak benne, oszt a csikósok, gulyások azon legeltettek. Vót gunyhójuk. Az ipam öccse mesélte, hogy eccer, mikor a lovakat legeltette, nagy bandázást hallott az egyik gunyhó tájárul. Hallotta asztán, hogy a gulyások mulattak. Vót köztük egy Tar Mihály nevű, az is táncolt. Boszorkányokkal táncoltak. Nagy fene jányok vótak! Tar Mihály mikor az egyiket felkírte, oszt penderített egyet rajta, hát hajóvá változott. Dehát e nem vót igaz. Rígen a hajó egy darab fábul vót kifaragva, nyárfábúl, fűzfábúl, nem úgy mint most, hogy deszkábúl van összeütve." Kávási Mihály, Gyulavári: „Vót karosszék, hátasszék meg gyalogszék. A karosszék űlőkéjit háromélű kutyaherílő sásból fonták."