Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Válogatás a Gyula környéki népdalokból és népballadákból

Kis pejlovam szüntelen azt kapálja, Hoszú szabadságra megy a gazdája, Gyere, subás, fogd meg a kantár szárát, Hadd adom át kis pejlovam szerszámját. (Békési Mihály, Doboz, 79 éves) Van két hete avagy három, Mióta számadóm várom. Amoda jön, amint látom, Kesely lábú szamárháton. Jó napot, kedves bojtárom, Károd van tán, amint látom? Károm nincsen, de nem is lesz, Míg a falka kezemen lesz. (Kávási Mihály, Gyulavári, 84 éves) Búza, búza, de szíp tábla búza, Kalászával kihajlik az útra. Gyulavári kislányok arattyák, Jaj de szípen keresztekbe rakják. (Náfrádi Gáspár földmíves, Gyulavári, 63 éves) Nem az a legíny, aki városi, Hanem az a legíny, aki falusi. Gyócs inge, gatyája, Nyiszorgó csizmája, Az ám a legíny. (Kávási Mihály, Gyulavári, 84 éves) Ejnye, csikós, azt az álmos voltodat! Nem látod-i, hogy tilosban a lovad? Fínyes dílbe itt heversz az árokba, Ide mingyár a szűrödet zálogba! Jó gazduram, szípen kírem, ne bánccson, Ez a szűr az egyetlenegy jószágom, Ha elveszi maga vallja a kárát, Nem tudom majd betakarni a jányát! (Özv. Kovács Lajosné Juhász Erzsébet, Doboz, 78 éves)