Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

Betegségen (tífusz, vérhas, tüdőgyulladás) szinte mindenki átesett. A szerencsésebbek megúszták, ám a betegségek és a testet - lelket sorvasztó nélkülözések nyomait az életben maradottak is halálukig viselték, viselik. Kevesen maradtak közülük tartós egészségkárosodás nélkül. A deportálás kezdetén 100 kg-os férfiak 50 kg-os súllyal érkeztek haza, ha hazaérkeztek. A gyulai 550-ből 64- en örökre a lágerek melletti temetőkben maradtak, alighanem jeltelen sírokban, hiszen a kezdetleges fa fejfákat a nélkülöző és fázó helybeliek nemegyszer eltüzelték... Köhler Júlia széleskörű tényfeltáráson alapuló számításai szerint az 558 elhurcolt mezőberényi közül odakint 50-en haltak meg, majd a kényszermunkán szerzett betegség és egészségkárosodás következtében 38-an pusztultak el, már itthon.

57 A lágerekről néhány szót. A Gyuláról deportáltak az 1601-1603. sz. három lágerbe kerültek (Sahti, Nova Sahti és Nyezsdán). A táborokat szögesdrót és őrtornyok övezték. Az 1603-as lágerban 16-an voltak egy-egy szobában; csak 1945 végén kaptak szalmazsákot, szalmát és lepedőt. A házaspárok nem lehettek együtt, férfiak és nők külön voltak: "Nem szaporodni, hanem dolgozni jöttek" - mondták az őrök. Mindenki azonosítási számot kapott. Érkezés után bizottsági osztályozás során csoportokat alakítottak ki: bányamunkára alkalmasak, felszíni munkára alkalmasak, munkaképtelenek. Az utóbbiakat (terhes nők, betegek) 1945 második felében hazaküldték. Egy NKVD-s tiszt még a deportáltak között is folyamatosan ellenség után szimatolt. "Ki is szűrt" egy almáskamarási volt csendőrt, akit aztán ismeretlen helyre vittek. Egyébként az őrök zöme büntetésből szolgált a táborokban.

58 A kényszermunkáért teljesítmény szerinti fizetés járt. Ezt azonban teljesen felemésztette a lakbér (!?), az élelmezés és ruházás, sőt a táborépítés és az útiköltség összege. így a hazatérők a Debrecenbe kapott 20 ft-al kellett hogy beérjék. Állítólag a lágerparancsnokság manipulált a keresetekkel: a főtisztek 1947-48 táján már - ottani viszonylatban - feltűnően jól álltak anyagilag. A bányász Sahtiban 110-120 rubelt, a külszíni munkás kb. 90-et kapott. A napi kenyér fej adagok ára ennek felét eleve elvitte. A tábor előtti kis szabadkereskedelmi bazárban 1 kg kenyér ára 16-18, fél liter tejé 5 rubel volt.

59 Itt említendő meg: ha nem ment a teljesítés, akkor verés, vagy elzárás is következhetett. Krivojrogban az ilyen "vétkeseket", tehát nem teljesítőket (e címkét az is megkaphatta, aki nem adta oda az őrnek a követelt ruhadarabját) ablaktalan pincébe zárták 10 -15 napra, ahol is egy napra egyszer híg levest és 20 dkg kenyeret kaptak. E pincében sokszor 20-30 cm víz állt.

60 A korán megbetegedők közül néhányan már 1945 nyarán - őszén, mások 1946ban hazatérhettek. A lágerparancsnokok itt-ott megvesztegethetők voltak, s így az a deportált, akinek valahogyan maradt még valamiféle értéktárgya, az felkerülhetett a betegeket hazaszállító vonatra... Néha megtette 1-2 1 ügyesen beszerzett pálinka is, 57 Köhler Júlia alább közölt emlékezése. 58 Such György alább közölt emlékezésében 59 Uo. 60 Das Schicksal... (i.m.) 45. 20