Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)
I. BEVEZETÉS
mint pl. a gyulai Freiberger István esetében. 61 Persze a beteg-vonatokon zömmel ténylegesen munkaképtelenek voltak; útban hazafelé naponta néha 8-10 ember halt meg közülük. 62 Such György és mások 1948 júliusában érkeztek haza. A gyulaiak zöme 1949. november 27-én térhetett vissza; a Gyula-németvárosi katolikus templom harangzúgással és hálaadó misével fogadta őket. 63 A berényiek jobban jártak, mivel ők 1947 nyarán hazatérhettek (448-an; 38-an - betegen vagy terhesen-már korábban visszajöttek). Ebben szerepe volt Szabó Árpád földművelésügyi miniszternek, aki egy 1947 eleji, Berény melletti vadászatra meghívta a szovjet követet s módját ejtette, hogy a berényi deportáltak családtagjai kérvénnyel járulhassanak hozzá. (22-en lemaradtak a névsorról: ők csak 1949-ben tértek haza.) 64 A hazatérők Debrecenben kaptak hadifogoly-igazolványt és fejenként 20 Ft-ot, valamint vasúti jegyet hazáig. A hazaút sem volt mindig sima. Haász Magdolnát pl. - mivel egy Németországba hazairányított német csoport tervezett létszáma nem volt meg - Frankfurtba küldték, minden tiltakozása ellenére. Onnan csak több határon és zónán át, többszöri kísérletezés és kalandos események után, 1948 nyarán jutott haza Gyulára, miután Budapesten kétheti internálás során kellett igazolnia, hogy nem Németországból "hazaszivárgó" kitelepített sváb. Miközben ugyanis a magyarországi német deportáltak a Szovjetunióban dolgoztak, éltek és haltak, 1946 -47-ben megtörtént a hazai német nemzetiségűek egy másik részének kitelepítése Németországba. Újfent érvényesült tehát a kollektív büntetés elve. Az akkori Békés megyéből csak Mezőberényből történt kitelepítés (470 fő) 65 . A volt Arad-Csanád megyei részekről már 9 községből 6 140 embert telepítettek ki. (Magyarországról összesen mintegy 120 ezret, Közép- és Délkelet Európából pedig együttesen több mint 9 millió főt!) 66 Megesett tehát nem is egyszer, hogy a deportált lefogyva, betegen, kiéhezve kenyérre és szóra, hazaérkezve a volt családi házban idegeneket: nem kevésbé szomorú sorsú csángó magyarokat, Szlovákiából kiebrudalt magyarokat, vagy odatelepített alföldi nincsteleneket talált, mivel a család már Németországban élte a hazától - szülőföldtől megfosztottak és életüket újrakezdők életét. De ez már egy másik történet. A deportálás nemcsak igazságtalan, nemcsak embertelen volt, hanem értelmetlen is. Ha a Szovjetuniónak jóvátételi munkára volt szüksége, mivel fiai a frontokon harcoltak, millió számra estek el és a hatalmas ország pusztulása elképesztő mértékű volt - az érthető és elfogadható. De mi értelme volt marhavagonokban kiszállított sokezer embert rendkívül gyenge élelmezés mellett, gyógyszerek nélkül, hazájuktól távol bányaművelésre kényszeríteni? Milyen értékű, milyen hatékonyságú lehetett ez a munka? Bizonyos: ha ezek az emberek Gyulán, Eleken és így tovább egy61 Freiberger István szíves közlése. 62 Das Schicksal... (i.m.) 45. 63 Such György és Schriffert Mihály alább közölt visszaemlékezéseiben. 64 Such György és Köhler Júlia alább közölt emlékezéseiben. 65 Az összeírás magántulajdonban. Másolata: Cs. Szabó Istvánnál. 66 Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése... 11., 114. 21
