Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

cselekedetekre való tekintet nélkül.

9 Hiába mutatták be a hűségmozgalom törzskönyvét, melyben 1 800 név szerepelt (a Volksbundnak Berényben kb. 1 200 tagja volt). Az elöljáróság itt sem sokat segíthetett. Akadt viszont egy kommunista vezető, aki nő létére így fakadt ki a szót emelő és az 500 gyermekre hivatkozó, egyben magát is menteni akaró német tanító előtt: "menjen csak Oroszországba, nem fog magának ártani. Ott legalább majd megtanulja a demokratikus és szociális irányba való nevelés fortélyait, mert az orosz pedagógusok idealisták, és nem a fizetésért, hanem hivatásszeretetből nevelik a gyermekeket, nem úgy, mint a magyar tanítóság". Akadt azért, aki sikerrel mentette családtagjait; hol egy párt-tagkönyv, hol egy-két üveg pálinka segített... A többiek viszont a gyülekezőhelyen tudták meg az oroszoktól, hogy lehet, hogy a munkaszolgálat 3-4 évig is eltart majd. A herényiek egy részét Gyulán, más részüket Eleken vagonírozták be; megesett, hogy házaspárokat, testvéreket elválasztottak egymástól.

10 Gyomát 1945. január 3-án zárta körül a szovjet hadsereg. Rögvest kidoboltatták: 4-én reggel a német származásúak gyülekezzenek, hadbíróság elé állítás terhe mellett. Megfenyegették a bevonulni kötelesek családtagjait, esetleges rejtegetőit. Gyülekező helyként a központi református iskolát és az úri kaszinót jelölték ki. Már az éjjel magyar (sokszor német nevű) polgárőrök és rendőrök verték fel a házakat, ahol németeket, német nevűeket sejtettek. A korhatárba eső férfiakat-nőket összeírták, miközben egyes kétségbeesett gyermekes anyáknak azt ajánlották: ha nincs hová tenni a gyermekeket, zárják rájuk az ajtót... Először az 1926-os születésű lányok ill. az 1927es fiúk jelentették a kihirdetett korhatárt. Mivel így nem jött össze a követelt létszám, az 1927-es születésű lányokat és az 1928-as fiúkat is összeszedték. Nagy teret kapott ekkor Gyomán (és másutt is) az egyéni rossz- vagy jó indulat. A kicsinyes ellenszenv, esetenként a korrupció életveszélyes döntésekben mutatkozott meg. Volt, akit "kifelejtettek", volt akit összeírtak, bár színmagyar volt. Tévinformációk is terjedtek: "felemelték a korhatárt nőknél 35, férfiaknál 50 évre". Fokozódott a kapkodás, a kétségbeesés... Nem volt senki, akinél panaszt lehetett tenni. Az orosz tisztek pedig kinyilvánították, ők azt viszik, akit a község kiad. Bekerült a szerencsétlen menetbe több 16 éves fiú és 17 éves leány is. Január 5-én az összegyűjtötteket Gyulára vitték. Ott elterjedt a hír: mentesülnek azok, akik 1939-ben magyarnak vallották magukat, és politikailag megbízhatók. Lázas munka kezdődött Gyomán is, miképpen a többi, érintett településen is: készültek a listák, melyekből kiderült, hogy Gyomán mindössze két-két magát német anyanyelvűnek valló ill. volksbundos akadt a Gyulára szállítottak között. Ők, az epés hangvételű feljegyzés szerint véletlenül kerültek a menetbe. "150-160-an kísérték a négy német barátot"... Az új névsorok Gyomán sem hoztak 9 BML Mezőberény, tanácsü. jkv. 1944. dec. 27., 30., 1945. jan. 10. 10 Monostori (Maász) Márton: A hűség ára - Magyarok 1989/3. sz.; a folyóirat folytatólagosan közli a visszaemlékezést - vö. 4.-5. sz. 9