Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

tiszt és kitráncporált bennünket. Kb. 1 órára értünk a munkahelyünkre. Itt már tele az egész környék szénnel, itt áll a sok vagon! Reggel még csak reggelit sem kaptunk. Ezután még étkezési jegy is lesz, nekünk pedig még ilyen nincs, csak a kenyérjegy. így kiváltottuk a kis kenyerünket és elmentünk a lágerba aludni. Az ebéd: káposztaleves és hús. Ebéd után, húsvét napján, csináltunk egy kis felfrissítő hazai formájú táncot. Két harmonika, két hegedű húzta. Igaz, hogy a táncterem, az udvar kicsit gödrös, de ez itt nem számít. Az udvar egyik vége a táncterem, a másik meg futball tér. Csak úgy nyüzsög a nép az udvarban, meglátszik, hogy tavasz van. De még egy jó kacsa megint, hogy májusra megjön a felváltásunk és mink meg menyünk haza. 1945. ápr. 2. Ma éjszaka már idegen oroszokkal dolgoztunk. Mindent mivelünk akartak volna megcsináltatni. Ha ezekkel kellene dolgozni, megunnánk az életünket mellettük. Mert a mi oroszainkat már leváltották, minket pedig nem. Reggeli: burizsleves és kása. Ma valahogy keveset sikerült aludni, mert délután 1 órakor már ébresztő munkára. De nem baj, csakhogy egyszer eljött a várva várt váltás, hogy egyszer megszabadultunk az éjszakázástól. Ebéd: káposztaleves és kása. Ezután délután 3 órától este H-ig dolgozunk, így ma másodszor vagyunk munkán. Éjfélkor, mikor bejöttünk a lágerba, ott volt a magazinos (boltos), adta a jegyekre a cukrot. Gyorsan ki is váltottuk, nehogy reggelre elmenjen. Kaptunk fejenként 50-50 dkg karamelles cukrot. Ketten 1 kg-ot kaptunk. Tele lett egy literes üveg, még a sapkámba is jutott egy jó marékkal. De nagyon régen nem ettünk már cukrot, mire körülnéztünk, a sapkában nem is igen maradt a jó töltött cukorból. Olyan finom volt kenyérrel. De a kenyerünk is a holnapi cukor sorsára jutott. 50 dkg cukor ára 5,20 rubel. Ma délben egyből a fejére ütöttek az összes kacsának, mert a lágerparancsnok tiszt összehívta a népet az udvaron és rámutatott arra a két emberre, kiket most kísértek ki a fogdából a szuronyos őrök, Kneifelre és Tiborra, hogy ezek az emberek nem fognak hazamenni akkor, mikor mi. Mert mi se próbáljunk innen elszökni, mert úgyis elfognak bennünket. Hogyha vége lesz a háborúnak, minket hazaengednek. 1945. ápr. 3. Ma szabadnaposak vagyunk. Éjféltől olyan jót aludtunk, hogy 3 nappali alvásnál is többet ért. Ennek örömére nagymosást rendeztünk. Ebéd után a sok nagy könyörgésre sikerült végre a raktárból kihozni a ládánkat. Szerencsére nekünk nem veszett ki belőle semmi, mert itt ritka gyerek az, akinek valamije el nem tűnik a raktárból: hol egy oldal szalonna, hol egy zsák liszt és így tovább, mert a konyhán ebből főznek a tiszteknek, tolmácsoknak és még tovább is megy ez. Most még tartalmaz a láda másfél oldal szalonnál, egy egész kenyeret lepirítva és a kenyér közt egy csomag paprikát, ami itt már oly sokszor jó lett volna. Mi azt hittük, hogy még Gyulán elveszett. Itt is megkezdték az erre valók az ásást, ki-ki a maga birtokán. Egy tulajdonosnak kb. 5 m2-t mértek ki. A fű is megindult zöldellni ebben a szép tavaszi napsütésben. 1945. ápr. 4. Az éjszakát nyugodtan töltöttük el. A mai reggeli tésztaleves volt, benne 5-6 galuskával. Ilyet Oroszországban most eszünk először. Utána gulyás káposztával és köleskásával. Ilyen fejadagot még nem kaptunk. Ebéd: káposztaleves és gulyás. Már 67