Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

mazsákot is szalmával megtömni. Új hangok: 60 km-re vannak az orosz csapatok Berlinhez; 1 200 repülő bombázza Berlint. Budát már bevették, de Pest még csak körül van zárva. Elhallgatom a kisszobában: mindenki, az egyik nap úgy mint a másik, csak a haza és a haza. Az egyik azt mondja, hogy tárgyalnak Moszkvában. A másik: én azt hallottam, a Békés megyeieket hazaengedik. Kincstári reggeli: burizsleves. Ebéd: burizsleves és sűrű burizs. 1945. febr. 7. A mai naptól szoba szerint megy a súrolás a folyosón. A konyha előtt a mi szobánkból lesz állandóan őrség, hogy ne főzhessen senki. De azért másutt csak főzött a társaság. Egyszer csak beállított a tolmácsunk. Azt mondta: emberek, lehet levelet írni haza. Ha mindég bánatosak voltak a kis szoba lakói, most talán megmozdult valami a szívük mélyén. Neki is álltunk mindannyian a levélírásnak. Ahogy kész lett, vittük a tisztünknek és írta rá a címet. De nem mindenkinek sikerült ráíratni, mert a tisztnek más munka jött közbe, így félbe maradt. Kincstári reggeli: burizsleves és hal. Ebéd: burizsleves és sűrű burizs. 1945. febr. 8. Hát a mai reggeli után megint kivicccltek velünk, hogy meg ne ölje a népet a vér. Szabályszerűen kipakoltattak bennünket. Átköltöztünk a másik épületbe, oda, ahol először voltunk. Hát ott bizon még mindég úgy áll minden, mint volt. Se ajtaja, se ablaka, se bepucolva a falak, de huzat, az igen kerül itt. Na de velünk viccelni megint nem lehet. Szereztünk deszkát és máris készült az új ajtó. Az ebéd bajuszpedrő volt. Kincstári ebéd: káposztaleves és hal. 1945. febr. 9. Ezen az éjjel semmit nem tudtunk aludni a nagy hidegtől, hisz minden takarónkat elszedték. A mai napon elővették a társaságot munkára. Kimentünk a fatelepre, gerendákat hordtunk, a másik része a népnek pedig a szénrakodóhoz ment szenet rakni. Csak délután 4 órakor tértünk vissza. Ekkor várt ránk a káposztaleves, két kis darabka hússal. De a hazai bab csuda jól esett, amikor hazajöttünk. 1945. febr. 10. Ma véletlenül nem foglalkoztattak bennünket kinti munkán. Az ebéd ismét káposztaleves, savanyú káposzta kis hússal. Az időjárás enyhe, a hó kezd eltűnni a terepről. 1945. febr. 11. A mai napon kezdődött csak igazán a munka. Csoportokba osztották a társaságot, mégpedig: az első csoportba kerültek az erős - egészségesek, kik mint bányászok szerepeltek. A második szintén bányamunkára megy. A harmadik a betegszázadhoz tartozik, a negyedik szintén. Mi a negyedik századba kerültünk, tehát bányában nem dolgozunk. Este csudára kikenekedtünk tarkedlival a farsang tiszteletére. 1945. febr. 12. Ma reggel hosszú sorakozónk volt. A társaságot különválogatták és mind a két épületet egész napra költözéssel házasították ki. Mi sem voltunk kivételek, mert e nap folyamán kétszer költöztünk. Először az egyik épületből a másikba s ahogy itt az emeleten bepakoltunk, újra költözhettünk le a földszintre. A sorakozó előtt mindenki kapott egy kanál orvosságot. A kincstári ebéd újra káposztaleves és a káposzta egy 58