Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

I. BEVEZETÉS

gett: kevés magyar ember maradna a világon, ha a magyarságot ilyen mértékkel mérnék. A fiúnál egyébként a korhatárt sem tartották be...

43 A magyar anyanyelvű Stegmaier Ferencné szül. Csapó Róza 3 gyermekét és a menyét könyörögte vissza. Az asszony még akkor elvált német nevű urától, amikor a 3. gyerek még meg sem született, 1926-ban. A család se volksbundos, se nyilas nem volt soha.

44 Zemen Zoltánné szül. Szilágyi Mária férjét és fiát is elhurcolták, hiába tiltakozott és hiába igazolta, hogy férje is magyar származású s csupán annak örökbefogadó mostohaapja volt német nevű. Elvitték a Kner Nyomda szoc. dem. könyvkötőjét, Bader Jánost is (két kisgyermeke és két munkaképtelen öreg szülő maradt utána). Kiss István borbély 17 éves fia azért került a névsorba, mert az anyja neve német volt. Az apa egyértelműen a községi vezetőket hibáztatta.

45 Berényben több feleség ill. férj önként követte, magyar létére házastársát. Volt olyan "önkéntes" feleség, aki kiskorú gyermekét is magával vitte. Egyéves gyermek már nem mentesítette az anyát, 8-10 hónapos csecsemő esetén viszont maradni lehetett. E téren a vizsgáló orosz tiszt sokszor emberségesebb volt, mint a helybeli segítő. Volt olyan 15 éves fiú, akit bujkáló nővére helyett vittek el (a nővérnek 1 és 6 éves gyermeke volt... - hónapokig bujkált s máig sem árulta el, hogy hol; a gyermekeket a szomszédok látták el közben).

46 Az itthonmaradottak sorsa sem volt irigylésre méltó. A szomorúság és fájdalom mellett sokuknak súlyos megélhetési gondjaik lettek. Gondoljuk meg: a munkaképeskorú férfiak egy része ekkor még katona volt, esetleg már hadifogságban sínylődött; az otthon lévő fiatal fiúk, leányok, férjek és asszonyok közül deportáltak többeket. A föld, az állatok, a műhely a hátramaradt 30-35 év feletti nőkre, a 45 évesnél idősebb férfiakra és az öregekre ill. a gyermekekre maradt. Ha volt föld, az még szerencsés esetnek bizonyult, hiszen előbb-utóbb akadt művelője, aki cserében eltartotta, segítette a csonka családokat. A vagyontalan iparos, napszámos családok sorsa reménytelenebb volt; ők csak távolabbi családtagjaik, a jó ismerősök és szomszédok segítségére számíthattak a csekélyke hadisegély mellett, amiből megélni lehetetlen volt.

47 A helységek és hatóságok is igyekeztek segíteni: összeírták a rászorulókat és napköziket, inségkonyhákat nyitottak.

48 Sok családnál bizony keresők, vagy munkaképesek nélkül kellett szembesülni az elszabaduló inflációval, a háborút követő élelemhiánnyal, áruhiánnyal, s a paraszti termelésre igen terhes - s már 1945-48 közt is egyre növekvő terhet jelentő - beszolgáltatással. Igen sok gyermek - egy-egy családban akár 4-5 is - maradt itthon félárván, árván, a háború utáni helyzetben amúgy is nyomasztó gondokkal küzdő rokonok, is43 Levelek a Malatinszky ügyben - magántulajdonban. A másolatok Cs. Szabó Istvánnál. 44 Uo. 45 Uo. 46 Vö. Köhler Júlia alább közölt emlékezésével. 47 Az alaprendelet: 6800/1942. ME. 48 BML Eleki főszb. - 1945/78 (alispáni utasítás 1945. jan. 22.); dr. Csige Varga alispán a Belügyminisztériumhoz 1945. jan. 29. - uo. Alisp. - 1945/8 (6862); uo. Elek képv. t. jkv. 1945/42.; uo. Mezőberény közgy. jkv. 1945/35; uo. Gyula, képv. t. jkv. - 1946/102. 17