Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/b. El nem küldött levelek

Kedves Anyukám! Már rég beszélgettünk így írás útján, nem azért, mintha kevesebbet gondolnék haza, hanem inkább az itteni viszonyok hozták magukkal. 1949. július 18-án átköltöztünk Nyizsdánba. Általában elég kedvező anyagi körülmények közt kezdjük meg az itteni életünket, bár a hely egyáltalán nem rokonszenves. Nem tudom miért, de féltem a jövőtől, amitől volt is miért. Mikor ideértünk, a láger első látása úgy érintett bennünket, mint mikor otthonról kijöttünk. A félig földbe épített barakk, s százhúszan egy barakkban. Ez már nekünk furcsa; egyedül az új nők vigasztalnak kissé. Négy nap múlva lekerültem több társammal a bányába, ami egyáltalán nem a közeli hazamenés reményével kecsegtet bennünket, s a nehéz, szokatlan munka végképp elkeserített. Tíz napot dolgoztam, s eltört az ujjam, s egy hónapig nyaraltam ingyenkoszton. Most már vígabban teltek a napok, csak az keserített, hogy nem kaptam már hat hónapja levelet. Szórakoztam a nőkkel, ezzel is, azzal is, így az idő telik. Szeptember elsején újból munkába, az ujjam meggyógyult, csak a Marika nem akar szeretni. Végre kaptam levelet, lapot is, amit majdnem megsirattam. Édes Anyukám! Úgy fáj, hogy annyi szomorúságot okozok, úgy szeretném mondani, hogy ne sírjon, hogy ne bánkódjon, ha meg is halnék, maga azért ne szomorítsa az életét. Táncolok, amennyit csak lehet, s szédítem a nőket. Nem tudom, milyen természetem van, nem tudok megakadni egynél sem, ha már látom, hogy célt érnék, akkor már a másiknak udvarolok. így aztán mindnek, s egynek sem. November elsején szegbe léptem, nyolcadikán a gyengélkedőre kerültem, s január lóig nem dolgoztam. 39-40 fokos láz volt a leggyakoribb, s olyan vékony lettem, mint egy deszka. Közben megismerkedtem egy gyulai kislánnyal, aki hétfőn elküldte a felmondó levelet. Igaza van, nem mintha megcsaltam volna, de nem voltam szerelmes bele, talán Ő igen? Szeretett: s ezért csodálkozom, hogy tulajdonképpen milyen ok késztette Őt arra, hogy elküldjön. Jól elszórakoztunk, egy jópofa, de nem tetszik, nem tehetek róla. Sokkal jobban tetszik Ica, s Erzsi, ők foglaltak. Erzsivel jól el tudok szórakozni, de neki a kommendánt udvarol. A szerelem egyoldalú, de nem bírom a versenyt, az én zsebem üres, én nem birok ruhákat venni, örülök, ha egy kiló kenyérre, s négy csajára telik. Szóval kiestem a családból. Ez egy kicsit sem bánt, én nem akarom becsapni, s a vége úgyis ez lett volna. Vasárnap volt az utolsó nap. Most a zsirsztrojnál

2 keresem a kenyérre valót, mint autórakó(dó), a kilátás egyáltalán nem reménykeltő. Tegnap elbeszélgettünk Erzsivel, kíváncsi vagyok, mit akar mondani, a kis csacskalány, egyszer levágtam egy kis fürtöt a hajából, olyan huncutul a szemébe lógott mindég. Azt hiszem a mama volt a bujtogató. Feltehetően: építkezésnél 112