Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 20. Berg Ádám írásaiból - 20/a. Versek a lágeréletből

Volja Egyszer a szemébe néztem S azóta mindég megérzem, Ha közeledik felém, Szinte a levegőben érzik, Most azt hiszem, a szemem káprázik, Pedig velem csak a Délibáb játszik, Csalogat, hiteget, a karom kitárom, Mégis csak a levegőbe zárom. Hisz már itt is van, egészen előttem, Kezemet kinyújtom feléje félénken, Mire elérném, olyan messze száll, Mint ide a magyar határ. Én magyar vagyok, Ő orosz, De mégis szeretem, Ha lehetne, kitenném elébe A szívem, lelkem, az egész szerelmem. Eddig azt hittem, Délibáb Van a Hortobágyon S most mégis, mindennap látom Ezen a kis tájon, Aranyba füröszt itt a napsugár mindent, A pici kis házacskát, Ahova még a liba is bepillant, Mert olyan alacsonyra csinálták az ablakát. A pici kis házból Az arany napsugárba Kilép egy kislány, itt Oroszországba. Most kezdődik velem a Délibáb játéka, Felém hozza e kislányt, Majd megint messze tartja, Rám mosolyog, csalogat, hiteget, Majd egy orosz gavallérnak kedvesen integet. Én a reményből a kétségbeesésbe esem, Akár merre megyek, Nem találom helyem. Mindég magam előtt látom, Amint közeledik felém S mégis akkor van legmesszebb,