Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)
mintegy 900 forint értékben. Természetesen nemcsak a gyulaiak csordáiból kikerült állatokkal kereskedtek, hanem a környező falvakban, vásárokon felvásárolt, illetve a gyulai vásárra felhajtott marhákkal is. Az eladás nemcsak helyben történt, hanem nagyobb csordákat hajtottak, hajtattak távoli vidékekre, esetenként külföldre is. Több ízben megesett, hogy az őrgróf emberei nem a gyulai vásáron, hanem Pozsonyban vásárolták meg tőlük az állatokat. 1526-ban például 200 ökröt adtak el ott, a vételárat később Gyulán az udvarbíró fizette ki nekik.' 5 ' 5 A gyulai vásár forgalmára jellemző, hogy amikor 1528-ban az őrgróf 200 ökröt "rendelt", és a várnagy Oláh Jánoshoz fordult tanácsért, hogy hol szerezhetne be hirtelenében ennyi állatot, Oláh azt javasolta, hogy várja meg a gyulai Szent György napi vásárt, mert ott jobban és könnyebben kap ilyen tételben Ökröt. Elképzelhető, hogy a gyulai kereskedők csak a határszélre hajtották az állatokat, és a kivitelt más kereskedők bonyolították le. Ezt sugallja az a körülmény, hogy az 1542. évi pozsonyi harmincadnapló marhakiviteli tételeiben mindössze egyetlen gyulai lakos neve szerepel, az sem volt tősgyökeres gyulai. A vámnapló bejegyzése szerint "Blasius, literátus Pestiensis, nunc in Gyula commorans" 385 kihajtott ökör után fizetett vámot. Ezzel szemben 1545-ben 35 gyulai kereskedő 47 alkalommal hozott be több mint 7000 forint értékben külföldi árut a pozsonyi harmincad filiáléin.Aligha hihető, hogy üres kézzel, áru nélkül lépték volna át a határt kifelé, hiszen valószínű, hogy a visszafelé elvámolt áru megvásárlásához a pénzt marhák eladásával teremtették elő. Valamivel későbbi adat pedig egyenesen bizonyítja a marhakivitelben való közvetlen részvételüket. 1552-ben Ferdinánd a gyulai polgárok és lakosok kérésére, a töröktől elszenvedett károkra tekintettel Bécsbe hajtott 720 marhájuk után fizetendő harmincadból 200 forintot elengedett." 5 ^ Élénk kereslet mutatkozott a lovak iránt is. 1524-ben a várnagy egyszerre hat igáslovat vett 123 forintért. A jobb minőségű hátaslovak beszerzését az őrgróf földesurasága idején többnyire Oláh János kereskedőre bízták. Oláh, a számadáskönyv tanúsága szerint, ha Gyulán nem talált megfelelőt, Simándon vásárolt kereskedőtársától, Kalmár Tamástól, de egy-egy jó ló megszerzéséért többször távoli helyekre is elutazott. 1535-ben, tehát jó öt évvel azután, hogy Gyulát elvesztette, Brandenburgi még mindig Oláh Jánost bízta meg nyolc jó kocsiló beszerzésével és Budára vagy Boroszlóba küldésével.^ 1553-ban Ferdinánd 38 vásároltatott, részben Horváth Bertalan gyulai várkapitány útján 100 lovat. A várnagyok tekintélyes jövedelmet húztak a részben az uradalom területén tartott, részben a zsákmányolt állatokkal folytatott kereskedelemből. Mágocsy
