Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

Gáspár több ízben szállított hátas- és igáslovakat a váradi püspöknek és Nádasdy Tamásnak. Az utóbbi rendszeres vásárlója volt a gyulai állatállománynak: 1557-ben Mágocsy várkapitány arról értesítette, hogy ez idő szerint hátaslova nincsen, de igáslovat rövidesen küld. 1561 őszén Kerecsényi László várkapitány 200 ünőt és tehenet küldött Nádasdynak, és azt ígérte, hogy rövidesen útnak indít egy 50-60 lóból álló ménest és szekeres lovakat is. Nádasdy Tamás felesége még akkor is Gyulán kerestetett lovat Nádasdy Kristóf részére, amikor a várat 1566-ban már körülfogta a török, s így megbízottja csak arról értesíthette, 39 hogy "...oneyt lovat hozni teljességgel reménytelen". Ennek az állatkereskedelemnek a hasznát ugyan a várkapitányok fölözték le, de a nagyobb tételű szállítmányok összegyűjtésében nyilván igénybe vették a gyulai kereskedők segítségét is. A polgárok jelentős jövedelmet élveztek a borkereskedelemből is. 1525 és 1527 között az uradalom a gyulai vásáron, illetve a gyulai kereskedőktől 33 hordó bort vett csaknem 1400 forint értékben, ugyanekkor Simándról 25 hordót 500 forint, Meszten és ismeretlen beszerzőhelyeken pedig 21 hordót 500 forintért. Az uradalomban két helyen termett szőlő: a vár melletti kertben, amely allodiális kezelésben volt és termése mindössze két hordó bort tett ki, és a Meszt melletti Makra hegyen, ahol az 1560-as évekből származó dézsmajegyzékek tanúsága szerint néhány simándi polgár és nem kizárt, hogy néhány gyulai polgár is birtokolt szőlőt. A gyulaiak tehát nagyrészt nem saját termésű borokkal kereskedtek. Filléres László például 1529-ben Pesten vásárolt 18 hordó bort, Oláh János pedig gyakorta fordult meg az uradalom megbízásából Budán és Tiszavarsányban, amelynek élénk borkereskedelméről számos adat maradt fenn. Asztalnok Péter és Kántor Mihály kereskedelmi útjaik során Futakon is megfordultak, ahol szerémi borhoz juthattak. Ekkor egyébként egy Vég Imre nevű berényi kereskedő adósságai fejében őket letartóztatták és vásári áruikból 111 forint értékűt lefoglaltak. Oláh űános az említett években a számadáskönyv bejegyzései szerint az uradalom megbízásából járt Debrecenben, Hatvanban és Temesváron; "hivatalos" útjai során nyilván nem feledkezett meg saját üzleti érdekeiről 40 sem. Gyula és Simánd borkínálata e nagyarányú kereskedelem ellenére mennyiségileg, vagy talán inkább minőségi szempontból nem volt elegendő, ezért az udvarbíró több ízben Szegedre és Feltóra küldött borért. A jelentősebb gyulai kereskedők egyaránt foglalkoztak marha- és borkereskedelemmel, a városban, illetve a környéken elő nem állított iparcikkek és a kézműveseknek nyersanyagul szolgáló árucikkek árusításával. A XVI. század elejére vonatkozóan főleg a vár tisztjeinek beszerzése alapján alkothatunk képet bolt-