Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

sonlító adatokkal. E mezővárosok többségében csak 6-7 szakma képviselői fordultak elő, az iparűzők aránya az adózók között 20% körül mozgott. A kézművesipar szakosodását, a mesterségek számát tekintve Gyula a rangsorban az első, a kézművesek aranyát tekintve pedig a 4. helyen állt. Ez a helyezés még akkor is igen előkelőnek tűnik, ha tisztában is vagyunk azzal, hogy néhány igen jelentős mezővárosról, például Debrecenről nem rendelkezünk korabeli adatokkal. Gyula kézművesipara tehát mind a mesterek, mind a szakmák számát tekintve, alkalmas volt arra, hogy a városi lakosság továbbá a várbeli tisztek és katonaság alapvető szükségleteinek kielégítése mellett a környező falvak lakosságát is ellássa a szükséges iparcikkekkel. A kézművesipar kibontakozásához és szakosodásához a kedvező forgalmi adottságok, a helyi népesség valamint a vár és birtokigazgatási apparátus igényei mellett hozzájárult az is, hogy a közelben nem volt más jelentősebb kézművesipari központ. Igaz, az uradalom másik két mezővárosa, Békés és Simánd mindössze 20-30 km távolságra feküdt, az előbbi 9 szakmát űző 2B mesterembere azonban nem jelentett komoly versenytársat a gyulai iparosok számára. A 17 mesterséget művelő 41 iparűző telephelyéül szolgáló Simánd már jelentősebb kézművesipari központ volt, vásárának látogatottságáról is számos adat tanúskodik, de fekvésénél fogva részben eltérő vevőkör számára 20 dolgozott. A gyulai és simándi kézművesipar fejlettségének különböző szintje egyébként nem annyira az iparágak számában mutatkozó jelentéktelen eltéréssel mérhető, mint inkább azzal, hogy az utóbbiban az egy-egy mesterséget űző mesterek száma jóval kevesebb volt, s így kevesebb vevőt, megrendelőt volt képes ellátni. Simánd piackörzete egyébként is korlátozottabb volt, mint Gyuláé. Az uradalomnak szinte a középpontjában fekvő Gyula piackörzetét kevésbé befolyásolta a tőle több mint 100 km-re fekvő Szeged vagy Nagyvárad vonzereje, míg az uradalom déli peremvidékén fekvő Simánd vásárlóköréből a lakosság egy részének nem esett messze a népes Pankota, vagy a fejlett kézművesiparral rendelkező Lippa és Arad vására sem. Gyula kézművesipari termékeinek piackörzetére csak a környező falvakban működő iparosok száma alapján következtethetünk. A várostól 30 km-sugarú körzetben fekvő 14 faluban általában csak egy-két foglalkozásnevet találunk, többnyire egy-egy kádár neve is felbukkant. E körzetben egyedül Nagypélben fordult elő iparosnév. A 30 km-nél nagyobb távolságra fekvő falvak közül kettőben l-l, egyben 3 iparos tevékenykedett. A távolabb fekvő Megyésen varga, sarkantyús (!), kovács, szitás, Szénáson szabó, varga, ács, és két kovács, Meszten pedig 21 4 mészáros és l-l kovács, varga és kádár élt. Mindebből arra következtethe-