Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)

tünk, hogy még a távolabb eső falvak népe is rászorult a gyulai kézművesek termékeire, akiknek vevőköre természetesen nem korlátozódott az uradalom jobbágyaira, hiszen a vásárt sűrűn látogatták a szomszédos földesurak jobbágyai is. így egy 1476-ból származó adat tanúsága szerint a mintegy 35-40 km távol2? ságra lakó csorvásiak és mezősoproniak is megfordultak itt. A gyulai kézművesek maguk is járták áruikkal a környező vásárokat. A szabó céh 1543. évi kiváltságlevele például előírta, hogy a vásárra igyekvő mesterek kötelesek az úton egymást segíteni. Egy 1563-ban kelt oklevél pedig felsorolja annak a 16 gyulai polgárnak a nevét, akiket a simándi vásárra menet a törökök elfogtak. A nevekből ítélve túlnyomó többségük kézműves volt, különösen szabók 23 és szűcsök fordultak elő nagyobb számban köztük. A közönségesebb szakmák mesterei helyi lakosok fiai, vagy a falvakból, más mezővárosokból bevándoroltak közül kerültek ki. A ritkább, főleg nagyobb várósokban űzött mesterségek képviselői többnyire a városokból érkeztek, vagy ott töltötték inas- és legényéveiket. Példa erre az 1560-ban említett Lakatjártó István, akinek a felesége a nagyváradi Wolfang ónöntő-kannagyártó mester lánya volt.

24 A jobbágyoknál és a helyi polgárság többségénél igényesebb és több pénzzel rendelkező fogyasztóként jelentkeztek a vár tisztjei, és főleg zsoldfizetés alkalmából, az ott állomásozó őrség. Érthető, hogy a város nagy vonzerőt gyakorolt a kézművesekre. Betelepülésüket megkönnyítette a Corvin Jánostól 1493-ban nyert kiváltságlevél is, amely kimondta a kézművesek letelepedési szabadságát és megtiltotta a tiszteknek, hogy a kézművesek áruit illő fizetség nélkül el25 vegyék. így nem meglepő, hogy Gyula az uradalom iparűző lakosságának gyűjtőhelyévé vált: az 1520-as években az uradalom népességének csak 25%-a, a területén élő kézműveseknek és kereskedőknek viszont 47%-a tömörült a városba. Az 1525 és 1527 között betelepült 44 új adózó felének családneve foglalkozásnév Volt, közülük 15 mesterségnevet viselt. A falusi iparosok beáramlása és különösképpen a vásárokat látogató idegen kézművesek versenye a népesebb szakmák képviselőit érdekeik erősebb védelmére, összefogásra serkentette. A Corvintól nyert kiváltságlevél még nem említ céhekét, csupán arról rendelkezik, hogy bármely mesterség képviselője szabadon beköltözhet a városba és ott "... mesterségét az oppidum szokása szerint.." gyakorolhatja, anélkül, hogy ebben a tisztek megakadályozhatnák. A számadáskönyv 1525. évi gabona-kiadásai között viszont szerepel egy 6 köblös tétel, amelyet az udvarbíró "az ősi jog alapján" a 12 céhnek adott. 12 céh működése Gyulán elképzelhetetlen, hiszen a XV. század végén a legfej-