Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A szabadságharc emlékei a Városi Múzeumban. (Schrőder Gotthárd honvédőrmester emlékirata)

Kedden pihentünk. Szerdán délelőtt jött a rendelet: délután két órakor az egész hadtest készen álljon felszerelve. Három órakor jöttek a főtisztek, Guyon és Vysocki ezredesek, az őrnagyok és századosok. Végiglovagoltak a sorrend előtt. Guyon többször megállott a rend előtt és kérdeztette: Volt-e enni és inni elég? Guyon az mondta, hogy holnap lesz egy kis mulatság. Bezzeg szép kis mulatság lett." Az események megértése végett itt meg kell jegyeznünk, hogy Görgey február 3-án ért Lőcse alá. Minden oldalról körül volt zárva. Nem maradt más választása, mint áttörni a németektől megszállva tartott Branyiszkón és a Sajó völgyében elvonulni. A Branyiszkó-hegy megvételével a Guyon-hadtestet bízta meg. "Két órakor vonultunk Branyiszkó felé. Láttuk a németeket a hegyen. Az országutat, amely a hegyoldalon kilencszer fordult meg, a német hadtest szállta meg. A hegyen egy csárda volt. Guyon ezredes kiadta a rendeletet, hogy a 113. és 114. zászlóalj, háromszáz vadásszal és három ágyúval támadásra indul. Felvonultunk a hegyre és a déli oldalon" foglal tunk védőhelyet. Mink oldalt vonultunk a németeknek. A háromszáz vadász a másik oldalon vonult fel. Három ágyúlövés jelezte a támadás kezdetét. Guyon és egy tábori lelkész (a katonák által rajongásig szeretett Erdősi Imre) emelték a feszületet... Honvédgyalogság előre! - jött a jelszó. Előre: dupla lénung, hátrálni: kartács. Tíz órakor kezdtük a támadást kelet, dél és nyugat felől, a vadászok hátunk megett, a völgy felől. A németek zavarba jöttek. Se jobbra, se balra, mert mindig az országúton voltak. Mi pedig oldalt tüzeltünk. Este hat óráig tartott az ütközet. Akkor levonultunk az országútra. Ott voltak halva, négy, öt egy rakáson. Ott feküdtek szegények megfagyva. A német Eperjesig vonult, Eperjesről pedig Kassáig." Schröder Gotthárd 48-as manipuláns őrmester feljegyzéseit lapozgatva, a reszketegen folyó, öregbetűs sorokból felénk sugárzik a nyolcvan év előtti német származású gyulai mesterlegény izzó hazaszeretete. És ez a hazáért lobogó tűz halálig kísérte. Holtig büszke volt rá, hogy ott volt Iglón, Branyiszkón és 1849. február 26-27-én Kápolnánál, amelynek elvesztéséért ő is, mint annyi honvédtársa, Görgeyt okolta. Mert Görgeyt nem szerették honvédéi. Nyers, rideg természetét szívtelenségre, sőt gonoszságra magyarázták. Róla minden mendemondát készpénznek vettek: "Görgeynek mondták a főrangú tisztek, hogy Kápolnánál baj van. Görgey csak azt felelte: Végezzék!" Tehát a szájról-szájra kelt híresztelés szerint Görgey nem akart segíteni. Sőt úgy tudták, hogy a kápolnai vesztett csata után Dembinszky lecsatolta kardját és Görgey lába elé vetette 75