Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A szabadságharc emlékei a Városi Múzeumban. (Schrőder Gotthárd honvédőrmester emlékirata)

és szemébe mondta, hogy hazaáruló. A 113. zászlóalj a vesztett csaták során leszorult az Alföldre. Valamelyik ütközetben - hogy melyikben, a napló nem emlékszik - Windisch-Graetz fia sebesülten került a honvédek kezébe. Az orvosok megvizsgálták és bekötötték a sebeit. Nem volt valami nagy baj. A fiú azonban kérve-kérte a honvédek egyik ezredesét, hogy engedje meg, hogy atyjával beszélhessen. Az ezredes engedett a kérésnek és nyolc őrnagyot küldött Windisch-Graetzhez követségbe. "Windisch-Graetz szivesen fogadta a küldöttséget és azonnal intézte jövetelét. Mikor megérkeztek, az orvosok rögtön a fiához vezették. Fia kérte az orvosokat, hogy hagyják atyjával négyszemközt." Mikor aztán egyedül maradtak, a fiú rimánkodott atyjának, hogy ne nézze a magyarokat ellenségnek, ne viseljen ellenük háborút. - íme a negyvennyolcas mondakör egyik kedves hajtása. v. A vég azonban rohamosan közeledett. A zászlóalj még néhány kisebb-nagyobb ütközetben vett részt, melyek közül különösen a Szeged mellettiről jegyez fel hősünk színes részleteket. Az ütközet után Temesvár felé vonult a hadtest. Útközben egyik baj a másikat érte: a város alatt felrobbant a lőporos kocsi és a rajta ülőket szétroncsolta. Hozzájött még ehhez, hogy megeredt a hideg eső is. Akkor már egy teljes napja egy falatot sem ettek. Most is alighogy tábort ütöttek, már jött megint az indulási parancs. Az ételeket ki kellett önteni. A húst félig főve ették meg kenyér nélkül. A 113. zászlóalj négyszegtömegbe fejlődött és két sortüzet adott szinte a földből előbukkanó lovasságra, melynek rohama elől azonban vissza kellett vonulniuk. Óriási veszteségük volt halottakban és sebesültekben. Az elesett tisztek és őrmesterek pótlására Guyon a szakaszvezetőket őrmesterekké, az őrmestereket pedig hadnagyokká nevezte ki. Karánsebes alatt aztán végleg megrekedt a hadtest, amely akkor már 1600 főre olvadt le. A vezér és a tisztek még valahogy csak el tudtak menekülni, ki erre, ki arra. A csapat számára azonban már nem volt menekvés semerre. Körül voltak fogva. Három őrmester fehér kendőt tűzött a kardhegyre és elébe ment a fehérszíjasoknak. Azok egy őrmestert küldek át a honvédekhez. Ez illendően szólott hozzájuk. És a sok diadalon, szenvedésen átment honvédhadtest könnyes szemmel lerakta a fegyvert. 16