Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Régi gyulai árvizek

RÉGI GYULAI ÁRVIZEK Gyula vára jelentőségét leginkább annak köszönhette, hogy a sok Körös-ág, a végtelen lápos rétek megközelíthetetlenné tették. Még kétszáz esztendővel ezelőtt is a vártól keletre és északra végtelen, vizenyős rétség terült el, a sokat emlegetett Sarkadi-tó. A várost még száz éve is keresztül-kasul szelték kisebb-nagyobb medrek és vízárkok. A mai Belváros volt a régi Gyula. Ezt mindenfelől a vizesárok kerítette: a vár felől a várárok, északról a megyeháza és a református templom mögött a még ma is jól kivehető Kis-Körös medre, délről a mai Élővízcsatorna helyén folyó Fehér-Körös, nyugatról a mai Wenckheim Béla utca táján húzódott János-árok. A vízmedret nagy gátak szegélyezték. Ennek az emléke a belvárosi nagyhíd, melynek a magassága is arra vall, hogy gáton kellett átvezetni. Az Élővízcsatorna medre is sokkal szélesebb volt. Amikor azonban az új meder elkészültével az árvízveszedelem a város belsejében csökkent, a gátakat lassan belehúzták a mederbe és az így nyert területeket a partszéli lakosok elfoglalták. Addig, amíg a mocsaras határban a Körös és mellékvizei kényük-kedvük szerint kanyaroghattak és önthettek ki, természetesen még árvízről nem beszéltek. Ezt még 150 évvel ezelőtt is egészen rendjénvalónak tartották. Mihelyt azonban a lakosság szaporodtával az elmocsarasodott földeket lassankint vissza kellett hódítani, attól fogva a lakosság állandó küzdelemben volt a rakoncátlan vizekkel. Nincs minden kiöntésről feljegyzésünk. Az alábbiakban is csak egynehány nevezetesebb árvízről emlékezünk meg röviden. 1816-ban a városon átfolyó Fehér-Körös öntött ki. 1842-ben is csak kisebb károkat okozott a víz. 1845-ben azonban már csak a városban több mint 200 ház dőlt össze. Ekkor a Belvárost az Újvárostól elválasztó Kis-Körös öntött ki. (Hogy milyen nagy és mély víz volt a Kis-Körös, arról az idősebb emberek bizonyára hallottak gyermekkorukban.) Az árvíz elmúltával a megye ezt a medret feltöltötte egészen addig, amíg a János-árok belekötött. A János-árok még a 60as években megvolt. A Kiskörös többi részét a Népkert déli oldalán a 90-es években töltötték fel, természetes szeméttel. Most akár újra lehetne kezdeni a töltést. Az 1852-i kisebb kiöntés után 1855. február 15-én borzalmas árvíz pusztította a várost. A víz először a város északi határát öntötte el. Betöltötte a Holt-Körös-medreket és elborította az Újvárost. Február 20-án a Fehér-Körös a vári szőlőknél áttörte a töltést. Éjfélkor Gyulán a harangokat félreverték és dobszó mellett kihirdették a közelgő veszedelmet. A lakosság a fenyegetett 65